Beteljesíteni a küldetést!
Oz 11,1.3-4.8c-9 - Hajnalig örökre elpusztul Izrael királya! Mikor még gyermek volt Izrael, akkor szerettem meg őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. Pedig én szinte dajkája voltam Efraimnak: karjaimon hordoztam őket, s ők mégsem ismerték el, hogy én vagyok az orvosuk. Emberi kötelékekkel, a szeretet bilincseivel vonzottam őket; olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; és lehajoltam hozzá, hogy ételt adjak neki. Hogy adhatnálak oda téged, Efraim? Hogy szolgáltathatnálak téged ki, Izrael? Hogy adhatnálak oda téged, mint egykor Admát, hogy tehetnélek olyanná, mint egykor Cebojimot? Szívem megváltozott bensőmben, és szánakozásom is felgerjedt. Nem cselekszem haragom heve szerint, nem rontom meg Efraimot ismét, mert én Isten vagyok, és nem ember, szent, aki közötted vagyok, és nem fogok indulattal jönni.
Mt 10,7-15 - Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére. Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok. Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg tanításotokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.
/:Menjetek, más ne legyen veletek, csak mit tőlem kaptok az útra. Mintha ezekkel a szavakkal küldené tanítványait Jézus a világba. Üres kézzel, de bőséges áldással. A világba egyedül Isten kegyelmét vinni magammal, és azzal a hittel, mellyel rám bízza azt Jézus. Nem kételkedve a küldetésemben! És, ha már számtalanszor visszafordultam is, mert hitem kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a küldetésemet teljesítsem, Ő, az Isten, aki szent, nem fog haraggal megítélni, de újra és újra küld, szánalommal, és szeretettel bátorít, hűséggel önmagához. Míg meg nem térek, hogy szolgálatomra alkalmassá legyek.
És én bíztatom magam, felgerjesztem magamban az Isten iránti vágyat, hogy egyedül Neki, az Igaznak, a Szentnek szolgálatára adjam magamat, meg nem torpanva, meg nem ijedve a feladattól, amit rám bízott. Ki vagyok én, hogy visszatartsam azt, amit azért bízott rám, hogy kikézbesítsem, eljuttassam azokhoz, kik részére lennem kell. Menj, és hirdesd! A küldetés, mely Jézus szájából elhangzik, azt jelenti, hogy „hogy érzékennyé kell tenni szívemet és szememet azokra, akik éheznek Krisztusra!”
Gyógyítani, feltámasztani, megtisztítani, elűzni! Istent vinni oda, hol hiányzik az Ő szeretete! „Senki sem viheti el azt, ami nincs a birtokában”, de ami az én birtokomban van, azt nekem kell vinnem! Tisztában vagyok azzal, hogy mi az én kincsem, mi az, amit rám bízott az Isten? Minden nap egyre világosabbá kell, hogy legyen számomra, hogy mit vár tőlem Isten, mire kaptam tőle küldetést.
A küldetésem nem magányos farkasként való megjelenés a világban, hanem annak a közös felszólításnak a része, melyet mindannyiunknak adott Jézus. Lehet, hogy ez nem önálló cselekvésre való meghívás, hanem szelíd engedelmesség, odaállás másnak meghívásához, vagy küldetésemhez meg kell találnom a társakat ahhoz, hogy a rám bízott kegyelem működőképes lehessen. Ehhez kell az alázat, az odahallás, mert nem biztos, hogy a küldetést a képességeim, tehetségem teszi eredményessé, hanem az a közös erő, melyet mi együtt jelenthetünk.
Jézus, ugyanakkor a kudarcokra is figyelmeztet, ami nem szabad, hogy megingasson, hitemre kell bízni magam, félre téve kétséget és kishitűséget, uralkodóvá téve magamban Krisztus békességét, melyet tovább kell adnom; az Ő békéjét kell hirdetnem.
„Lobbantsa lángra isteni szíved szívemben az apostoli buzgóságot országodért. Segíts, hogy bátor, becsületes, kitartó legyek és, méltó ahhoz, akinek a nevében harcolok. Mert „Krisztus Királyságának apostola” méltóságát kell hordoznom. Annak fényében dolgozom, hogy csak egy életem van ezen a földön. Egy pillanatot sem szabad önzésben és saját kényelmünk keresésében elpazarolni. A szívem kész a küldetésre, Uram, kérlek, támogass engem erőddel!” (P. Jeffrey Bowker LC napi elmélkedéséből) Ámen:/
