Meg ne inogjon lábam!
Oz 14,2-10 - Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! Vigyétek magatokkal e szavakat, térjetek az Úrhoz, és mondjátok neki: „Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked. Asszúr ne segítsen nekünk, lóra sem szállunk többé, és kezünk alkotásait nem nevezzük többé „Istenünk”-nek. Mert te megkönyörülsz az árván, aki nálad talál irgalmat.” „Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, mert haragom elfordult tőlük. Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, és gyökeret hajt, mint a Libanon. Kiterjednek ágai, és pompája olyan lesz, mint az olajfáé, és illata, mint a Libanoné. Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő; hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora. Efraim, mi köze neki a bálványokhoz? én hallgatom meg és gyámolítom őt; olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus, és tőlem való lesz a gyümölcs, melyet rajtad találnak.” Aki bölcs, értse meg ezeket, aki értelmes, lássa be ezt mind! Bizony, egyenesek az Úr útjai, s az igazak biztosan járnak azokon, de a gonoszok elesnek rajtuk.
Mt 10,16-23 - Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül. Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.
/:Isten népe, vándorló nép, az igazság vándora, ki nem találhat nyugalmat a földön, csak az égben! A mai tanítás vonalvezetése figyelmet érdemel, és sietek megköszönni Istennek, hogy felfedezni engedi nekem! Igen, nagyon gyakran esünk abba a hibába, hogy alkotásunk annyira meglep, és olyan büszkeséggel tölt el, hogy rabul ejt, rabságába kerülünk. Kerülök! Pedig képességem, nem magam érdeme, és hogy ezt megértsem, ahhoz alázat kell Isten iránt. Fel kell ismernem ezt, ahhoz, hogy Isten szeretetének végtelen gazdagsága betölthessen, megélhessem azt. Vagyis: el kell kötnöm magamat a magam számára kialakított világomtól, hogy felfedezni bírjam Isten világát, melyet számomra készített, teremtett. Akiben nincs álnokság, és körmönfontság; vagyis felismerhető, megismerhető, felfedezhető természetességében, egyszerűségében, egyenességében. Melyet követni lehet, így válik úttá. De, hogy útnak tekinthessem, magamnak kell elsajátítani az Ő igazságát, hasonlóvá kell lennem Hozzá. De nem szabad elfelejtenem, hogy az Ő igazsága nem azonos a világ igazságával, ezt a különbözőséget, eltérőséget fel kell ismernem, meg kell szeretnem, ami nem jelenti azt, hogy a világ eltérőségét meg kelljen gyűlölni. Mert, ha gyűlölöm, akkor az lehet, hogy azért van, mert irigylem a világtól az ő igazságát, vagyis, nem találom meg békémet Isten igazságában! Ezért mondja Jézus, hogy „legyetek okosak”, „és egyszerűek”. És ebbe a figyelmeztetésbe tartozik bele az is, hogy óvakodjunk az emberektől, akik a világ emberei, ami azt jelenti, hogy tartsunk tőlük mindig tisztes távolságot, nehogy játékszerükké váljunk. Mert, ha ragaszkodunk Isten igazságához, és felismerik, hogy nem uralkodhatnak rajtunk, akkor előbb- vagy utóbb gyűlöletesekké leszünk az ő szemükben, irigységből, ha másért nem is. Ragaszkodásunk Istenhez attól se rettentsen vissza bennünket, hogy odébb kell állnunk, más városba költözni. Mert oly tiszták sosem lehetünk, hogy ne kelljen vezekelnünk érte, kellemetlenséget elszenvednünk Istenért. Utam során mindig tudnom kell a zsoltárossal együtt mondani: „De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!” S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet.” [Zsolt 32,5]
Istenem, Uram, hűségedben tarts meg, hogy meg ne inogjon lábam! Ámen:/
