A Mindenható színe előtti alázat
Iz 38,1-6.21-22.7-8 - Azokban a napokban Hiszkija halálosan megbetegedett. Akkor bement hozzá Izajás próféta, Ámosz fia, és azt mondta neki: „Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!” Erre Hiszkija a fal felé fordította arcát, és imádkozott az Úrhoz. Ezt mondta: „Ó, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, hogy hűséggel és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami jó a te szemedben!” És sírt Hiszkija, hangos sírással. Ekkor szólt az Úr szava Izajáshoz: „Menj, és mondd meg Hiszkijának: „Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet; íme, megtoldom napjaidat tizenöt évvel. Asszíria királyának kezétől megmentelek téged és ezt a várost, és megoltalmazom ezt a várost.” Ez lesz számodra a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet mondott: Íme, visszahúzom az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt Ácház napóráján, és visszatérítem a napot tíz fokkal.” Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt az árnyék. Akkor meghagyta Izajás, hogy hozzanak egy csomó préselt fügét, és kenjék rá a kelevényre, akkor életben marad. Erre így szólt Hiszkija: „Mi lesz a jele, hogy föl fogok menni az Úr házába?”
Mt 12,1-8 - Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: „Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.” Ő azt felelte nekik: Nem olvastátok [1 Sám 21,2-7], mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak? Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha megértettétek volna, mi jelent ez: „Irgalmat akarok és nem áldozatot” [Óz 6,6], nem ítéltétek volna el a vétleneket. Mert az Emberfia ura a szombatnak.”
/:„Légy alázatos a mindenható színe előtt! Őrizd meg a misztérium iránti fogékonyságot, mert köztünk és Isten között mindig ott marad a végtelen.
Ne feledd, hogy Isten és az ő kinyilatkoztatása előtt nem korlátolt értelmünk felfogása a lényeg, hanem a szeretet.” (II. János Pál pápa – Gondolatok az életről)
És már is közelebb jutok Jézus tanításához. Ilyen egyszerűen áll a törvény felett az Isten, aki magát adja Jézus által nekem. Amit emberi nyelvre fordítva úgy mondhatok, hogy egyszerűen és természetességgel szeret, a szeretet.
Egy versemben azt írtam, hogy mert Isten lélek, nincs benne érzelem. Ami csak annyiban lehet talán igaz, Izajás cáfolata szerint, hogy nincs kiszolgáltatva az érzelmeinek Isten, mert lám, a lélek is képes érezni, megrendülni, megsajnálni a kétségbeesett embert, ami azt igazolja, hogy nem hiábavalók könyörgéseink Istenhez. De a fontos az, hogy kétségeinket, kétségbeesésünket se vonjuk ki az Ő szeretete alól! Engednem kell, hogy kétségbeeséseimből, csüggedésemből is Isten emeljen fel, ne akarjak a magam erejével győzni! Nem soppingolással, kényeztetésemmel kell megkerülni sorsomat, és kitérni előle, mert ez tévedés, önmagam megtévesztése. Meg kell hallanom nekem is a szót, melyet Isten Pálhoz intézett: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” [2Kor 12,9] Igen, nekem kell visszavonulnom, hogy Isten kegyelme lehelhessen életet belém. Ez az Isten színe előtti alázat, mely nem engedi, hogy a misztérium tisztelete, iránta való érzékenységem csillapodjon. A végtelenre függesztem tekintetem, hogy szeretetéből életem legyen! Isten, ki ott vagy, de, ki életemmé akarsz lenni, jöjj, had legyek dicsőítésedre! Add, hogy mindeneket azzal a szeretettel legyek képes szeretni, amilyen szeretettel szeretsz Te engem, és barátságod legyen mindig az én legdrágább kincsem. Ámen:/
