Eggyé lenni Krisztusban
Jer 31,31-34 - Íme, jönnek napok, - mondja az Úr, - amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor megfogtam kezüket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről; azt a szövetségemet ők bontották fel, pedig én voltam az Uruk, - mondja az Úr. - Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után, - mondja az Úr: - törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: „Ismerjétek meg az Urat!” Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig, - mondja az Úr, - mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.”
Mt 16,13-23 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás. Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: „Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.” Ő azonban elfordult és azt mondta Péternek: „Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!”
/:„Az üdvösség a kereszten kiontott vér és a halál által lett osztályrészünk. Ha … Isten Fiával együtt munkálkodunk az emberiség megváltásán.” Olvasom II. János Pál tömör, de csodálatos elmélkedésében.
„Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.”! [1Pét 2,9] Igen, ezt már Péter mondja nekünk azok után, hogy felszólít, „1Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. 2Mint újszülött csecsemők …, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, 3hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr. 4Akihez járultatok, az élő kőhöz, … 5és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. 7Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik”.
És mindezen gondolatok előtt ott áll, időben és térben Jeremiás jövendölése: „törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom” … „mindnyájan ismerni fognak engem”, … „mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé”. Isten csodálatos közössége, melyben itt állok, hallgatva Őket, és bennük meghallva Istent, aki e gondolatokat egyesíti, és rám hagyja, hogy értésemmé legyen, erőmmé váljon. Ami erő nem arra adatik, hogy magamat megmentsem az üdvösségre, hanem, hogy egy sziklaszilánkja legyek azoknak a köveknek, melyeket Isten kiválasztott, megszentelt, felkent arra, hogy egyháza felépüljön belőle, amely egyház arra van rendelve, hogy e világot megváltásra vezesse! Nekünk, a köveknek, egymásra kell épülni, egymást kell bírnunk tartani, de mindannyiunk zsámolya az a szikla, mely Jézusban gyökeredzik.
Amit Ratzinger bíboros viszont így fejez ki: „Életet építeni mindig közös építkezést jelent. Közösen építkezni Isten egyetlen házán, amely Isten szavának alapján áll és ezért biztos fennmaradása.” (Isten és a világ c. riportkönyvében) Ha ennek kegyelmi erejére, biztonságszerző erejére ráérzek, el kell, hogy vegye félelmemet, aggódásomat, akár a mindennapok bizonytalansága, akár a magam üdvének bizonytalansága, akár mások jövőjének bizonytalansága miatt. Hogy mindazok helyére a remény költözhessen, mely szeretetre indít, és így reményt tápláljak másokba is. Mi nem az én reményem, hanem a remény Istenben, aki mindannyiunk üdvösségét kívánja – általam is!
Gyengeségünk az, ha magunk kedvét keressük, másoknak adott tanácsainkban! Péternek szóló intés nekem is szól, ne osszak tanácsokat, csak reményt keltsek, tápláljak, ami bennem él az által, hogy felfedeztem magamban Isten végtelen szeretetét, jóságát, irgalmát. Mert a Mi Atyánk nem félelmetes Isten, hanem a saját szavaival „mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé”!
Áldalak Istenem, kiben minden vétkem, bűnöm elenyészik, mit gyengeségemben, botorságomban, tévedésemben elkövettem ellened. Bűneim terhét vedd el azokról, kikre ráterhelem, vagy legalább, szenteld meg bennük, hogy üdvüket ne sértse! Ámen:/
