Ha kőnél is keményebb a hitem …
2Kor 9,6-10 - Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti [Péld 22,8G]. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre, amint írva van: „Bőven adott a szegényeknek; igazsága fennmarad örökkön-örökké” [Zsolt 112,9]. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül [Iz 55,10], megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét [Óz 10,12G].
Jn 12,24-26 - Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya.
/:Hogy mi múlik rajtam? Az azon lesz világossá, hogy megpróbálom-e érteni Jézus tanítását, úgy, mint aki hozzám akar szólni.
Itt jut eszembe a mondás: „mondom a lányomnak, hogy értse a vejem”. Jézus esetében ez annyiban más, hogy amikor Ő az idejében bármit is mond, azt a világba, az időtlenné lehető világba szólja! Mert szavai érvényesek mindaddig, míg a világ létezik, míg az idő, idő marad. Mert a végest majd felváltja a végtelen. És ezt így kell értenem a magam életére is. A jelen életformámat nem a pillanatért kell szeretnem, nem a jelenben kell élnem – ellentétben a fogyasztói társadalom hirdetéseinek -, hiszen a jelen azért van, ami elkövetkezik. Így van értelme minden jogi szabálynak is, ami nem azért határolja be a személy, vagy társadalom mozgásterét, mert a jelent akarja csupán egy szubjektív érdeknek alárendelni, hanem azért, mert felelősséget akar vállalni az elkövetkezendőért, tiszteletben tartva a jövő érdekeit is, megelőzve a bűnhődést – mely talán annak is az lehet, ki a bűnért nem is felelős - és a büntetést. Jézus, mint Isten, és aki legelőször emberségével vívta meg belső harcát, hogy engedelmessé tudjon válni az Atya akaratának, már a benne végbement küzdelem eredményét mondja ki, mikor azt mondja, hogy „aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre.” Jézus már tisztában van azzal, hogy miért áldozza fel életét, mi az, amit megnyerhet azzal, hogy belemegy a szenvedésbe. Isten örökségére pályázik! „Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.” [Jn 10,17-18] Mondja Jézus korábban, úgy tűnik, hogy oly természetesen és könnyedén, de ez nem zárja ki azt, hogy emberségében ezért a kijelentéséért ne kellett volna megszenvednie. Bizony, nincs szeretet szenvedés nélkül, sőt, azt is állítom, hogy az igazi szeretet csak szenvedésből lehet igaz szeretetté! Jézusnak ezt az idézett gondolatát elmondhatnám vajon én is? Fel tettem már magamnak azt a kérdést valaha is, hogy miért szeret engem az Atya? Vagy úgy, hogy hogyan lehetek méltóbbá a szeretetére? Mert, ha egy cseppnyi alázat van bennem, akkor bizony már fel kellett, hogy tegyem ezt a kérdést. Az után, persze, fel kell tennem azt is, hogy mit kezdek az Ő szeretetével, amit magamra veszek, magamra próbálok, és észreveszem először azt, hogy de jó! De aztán? A perverzitásomban kifullad a szeretve levés, vagy engedem, hogy rajtam keresztül megsokszorozódjon, termővé legyen, és általa magam is? Vagyis, hogy képes vagyok szeretni, és a szeretetért szenvedni is, vagy kitérek a kihívások elől? Megijedek, kicsinyhitűségem vesz erőt rajtam? Vagy képes vagyok azt mondani, hogy itt vagyok Uram, érted lassú odaáldozással is kész vagyok a halálig engedelmesnek lenni akaratodnak?! Mert nem azt várja tőlem talán az Atya, hogy odaáldozzam magam, kiszenvedjek, csak azt, hogy ha kell, szenvedjek, ha kell, vállaljak áldozatot, mint a gyertya: ég, világít, meleget ad, de közben elfogy. Egészen elégő áldozattá lenni! „Aki nekem szolgál, kövessen engem”, igen, erre hív, invitál Jézus, hogy azért az örökségért, melybe Ő eljutott, képes legyek Őt követni. „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.”[Lk 9,23] Isten nem csupán egy ígéret, mert a Fiú által, már bizonyossággal is szolgál! Előttünk jár az, aki már a teremtéskor jelen volt, aki része volt a teremtésnek! Azért kell ráhagyatkoznom, hogy eljussak Általa, Vele én magam is az Atyához!
Csak bíztass, bátoríts Atyám, hogy kishitűségem erőt ne bírjon venni rajtam, hogy életem legyen Benned és Fiúban, és általatok a világban! Ámen:/
