Istengyermekség ajándék
Ez 18,1-10.13b.30-32 - Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Mi dolog az, hogy közmondássá lett közöttetek Izrael földjén az a mondás, amely így szól: „Az atyák ették meg a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle?” Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem lesz számotokra többé közmondás ez a mondás Izraelben! Íme, minden lélek az enyém; miként az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém; amely lélek vétkezett, az hal meg. Mert ha egy férfi igaz lesz, jog és igazság szerint jár, nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, nem gyalázza meg társának feleségét és nem közeledik havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz, nem nyom el senkit sem, visszaadja a zálogot az adósnak, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét odaadja az éhezőnek és ruhájával betakarja a mezítelent, nem kölcsönöz kamatra és nem fogad el ráadást, elfordítja kezét a gonoszságtól és igazságos ítéletet hoz az emberek között, parancsaim szerint jár és megtartja ítéleteimet, hogy igazságot cselekedjék: az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad, - mondja az Úr Isten. - Ha azonban a gonosz fiút nemz, aki vért ont és ezek közül bármit elkövet, kamatra ad és ráadást fogad el: vajon élni fog-e? Nem fog élni! Mivel mindezeket az utálatos dolgokat elkövette, halállal hal meg, s az ő vére rajta lesz! Azért tehát mindenkit a saját útjai szerint ítélek majd meg, Izrael háza! - mondja az Úr Isten. - Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot minden gonoszságtok fölött, és nem lesz romlástokra a gonoszság. Vessétek el magatoktól minden törvényszegésteket, amit elkövettetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Mert nem akarom én a halandó halálát, - mondja az Úr Isten; - térjetek meg, hogy éljetek!
Mt 19,13-15 - Akkor kisgyermekeket vittek oda hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imádkozzon, de a tanítványok elparancsolták őket. Jézus azonban azt mondta: „Hagyjátok a kisgyerekeket, ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Rájuk tette a kezét, és továbbment onnan.
/:Nagy hibát követek el, ha bűneim terhétől elveszítem tisztánlátásomat. Mert attól, hogy én elveszítem biztonságomat, megtévedek, bűnbe esek, rossz útra térek, Isten szeretete nem szűnik meg irántam. Ezekiel próféta szavaival az Úr egészen világosan adja értésemre, hogy „mindenkit a saját útjai szerint ítélek majd meg”. Majd ezt folytatja, mikor arra szólít fel, hogy „térjetek meg és tartsatok bűnbánatot minden gonoszságtok fölött”! A bűnbánat pedig nem más, mint, hogy eltávolodok bűneimtől, beismerve, hogy elrontottam, helytelenül cselekedtem. Bizony a bűn, egy konkrét cselekedet, megnevezhető, néven nevezhető, nincs általánosságban bűnösség. A bűnt kell kivetni magamból, ami nem azt jelenti, hogy jóvátenni, hiszen ami már megtörtént, azt meg nem történtté tenni lehetetlenség. Az már keresztemként rám nehezedik, cipelnem kell, fel kell vállalnom múltamat, részemmé lett, de Isten arra bíztat, hogy előre nézzek, „szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket”! Ha akarom, Isten megadja az új szívet, az új lelket – a lehetőséget, hogy újra kezdjem; vagyis, hogy ha kitérőt is tettem, de Általa, Vele képes legyek visszatérni arra az útra, mely az igazságra vezet, Isten országába.
Csodálatos esély, lehetőség! Amikor az ember a bűnének súlyától úgy érzi, hogy összeroppan, akkor mind ez olyan meseszerűnek tűnik, hogy van, aki csodát tud tenni velem! Ha képes vagyok gyermeki lélekkel ráhagyatkozni a „mesére”, akkor bizony a csoda megtörténhet. Ebben a legigazabb mesében, a Szentírásban bizony sok csodás dolog van lejegyezve, és az a legcsodálatosabb, hogy mind ez megtörtént esemény, mely az emberi képzeletet felülmúlja; de csak azért, mert Isten számára nincsen lehetetlen dolog! Isten számára nem egy dolog, egy esemény, egy tárgy, egy ’na és’ vagyok, hanem az a csoda, akit alkotott, akiért elgondolásomtól felelősséget is vállal: ’akarom, hogy hozzám térj meg, hogy az örök életre velem legyél, akard te is! Vágyom a veled való közösségre!’
Magam gyermek vagyok! Nem e világba űzött, vagy kergetett, hanem e világba álmodott, teremtett, szeretett gyermek – a szüleimnek gyermeke, de még inkább Istennek gyermeke, aki szeretetből teremt! Ha én így vagyok az, aki vagyok, akkor nekem is vannak e világban gyermekeim – mint szülő, és mint Istentől rám bízott lelki gyermekeim! Áldott az a kéz, aki áldásával e gyermekségre hívott, és fogadott! Mit felelek erre az áldásra? Elfogadom?
Istenem, Uram, Teremtő Atyám! Alázattal, szelíden, és hálával fogadom el tőled a rám bízottakat, hogy Hozzád vezessem őket. Mert tudom, hogy ahogy a feltámadás után Jézus szavára kivetett háló megtelt (Jn21,5-11), úgy kell engedelmeskednem meghívásodnak, hogy akaratod általam is beteljesülhessen. Nem akarok kitérni parancsod elöl, szolgálatodra akarok lenni, hogy így részévé lehessek üdvtörténetednek, ami nem beteljesült múlt, hanem a beteljesülő jelen, aki vagy! Most ebben az éppen történő időben bennem akarsz lenni, hogy általam is a szeretet végtelenségében, időtlenségében legyél, Te, Aki a mindenséget a szeretetedben ismersz, elismersz, magadénak. Uram, segíts, hogy kegyelmeddel, szolgálatodra, minden nappal – ezzel a maival is – alkalmasabbá lehessek! Ámen:/
