Jöjj, kövess!
Ez 24,15-24 - Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak. Sóhajts csöndben, halotti gyászt ne tarts; tedd föl fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon; ruháddal ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét se edd.” Szóltam tehát reggel a néphez, és estére meghalt a feleségem; reggel pedig úgy tettem, amint Ő megparancsolta nekem. Ekkor a nép ezt mondta nekem: „Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?” Azt feleltem nekik: „Az Úr így szólt hozzám: Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el. Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek; turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon; nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszságaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd. Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
Mt 19,16-22 - Ekkor íme, valaki odament hozzá és azt mondta: „Mester! Milyen jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő azt válaszolta neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyvalaki a jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat.” Az megkérdezte: „Melyikeket?” Jézus ezt felelte: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat” [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20; Lev 19,18]. Az ifjú erre azt mondta neki: „Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem?” Erre Jézus így szólt hozzá: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj, kövess engem.” E szó hallatára az ifjú szomorúan elment, mert nagy vagyona volt.
/:Azt tanítja Pio atya, hogy az egyszerűség erény, egy bizonyos fokig, mert sohasem hiányozhat belőle az elővigyázatosság. „A ravaszság és az álnokság viszont ördögi, és nagyon nagy kárt okoz.”
Tehát, az egyszerűséget kell keresnem, de elővigyázatosan, óvatosan! Mi az egyszerűbb? Bármit megvenni pénzen, vagy magamat Isten parancsainak útján megtartani, és a tökéletességre törekedni? Nem egyszerű a kérdés sem, és világossá válik, hogy mit ért Pio atya az elővigyázatosságon. Magam is voltam úgy, de másokat is ismerek, akik megelégednek azzal, és magukat ámítják azzal, hogy vagyonukból a felesleget odaadják jócselekedetnek szánva, mint egy megváltásukra, és élnek tovább úgy, ahogy az a maguk biztonságát és vágyaik beteljesítését szolgálja. Aki magát csapja be, jaj annak, ezt Jézus maga mondja: „De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat.” [Lk 6,24]. Ezzel nem akarom a port elverni senkin, hiszen az ítélet nem nálam van! Mindenki maga sorsa kovácsa. Így magam a magamét kovácsolom, és erről Isten mentsen, hogy tekintetemet tévesszem. Az én részem, hogy törekedjek a tökéletességre, amit nem akarok feladni! És pontosan ezért veszem kezembe nap mint nap a Szentírást. Mert Istenhez akarom igazítani életemet. Nem is azt mondom, hogy az íráshoz, mert az írás egyedileg értelmezhető bárhogyan, hogy nekem az jó legyen, de én azt keresem, Aki az Írásban szólít meg engem!
Ő, aki azt mondja: hajíts el magadtól mindent, mi távol tart, „azután jöjj, kövess engem.” Bizonyos vagyok abban, hogy ez a hívása, nem magányos, másoktól idegen elhívás részéről, hiszen családot adott nekem, vér szerinti és lélek szerinti családot, akiket velem és általam – is – hív a követésére, minden álnokság és ravaszságtól mentesen, egészen egyszerűen és szerényen, Benne megsemmisülten, Neki odaáldozva magamat. Oly jó Isten szeretetének biztonságában szeretni! Tudva, hogy semmit, de senkit el nem veszíthetek, miközben mindent, és mindenkit megnyerhetek! Álomszerű az, hogy ha ragaszkodok is bárkihez és bármihez, de mégis elengedni bírom, enyém lehet, és még százannyi, ráadásul mindörökre, és féltenem sem kell többé, hogy elveszíthetem! Hát ezért lehet az, hogy mindeneket – mit szerethetek e töredékes emberi mivoltomban – Istenben szerethetem, Neki fölajánlva, odaáldozva mindent, amit szeretnivalónak tartok magam számára. Így van az, hogy nem birtokolni akarok, hanem Bennük élni és belőlük életet fakasztani, felfedezve Bennük Isten létezését. Mert csak egyhez akarok ragaszkodni: Istenülni Jézus Krisztus által, és erre az életre vágyat kelteni Bennük is!
Istenem, Te tudod, hogy ez a vágy milyen erős, és mennyire elszánt bennem, és ezért kérem kegyelmedet magamra és szeretteimre, hogy soha meg ne tévedjek, magamat se csapjam be, félre ne bírjon vezetni a gonosz álnokságával, ravaszságával. Fent megfogalmazott szavaimat áld meg, szenteld meg, hogy a Te dicsőségedre szentek lehessünk! Ámen:/
