Kinek az ígérete ér többet számomra?
Ez 28,1-10 - Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Emberfia, mondjad Tírusz fejedelmének: Így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott, és azt mondtad: „Isten vagyok én, isteni széken ülök a tenger szívében” - holott ember vagy és nem isten - és szívedet olyanná tetted, mint egy isten szíve, íme, bölcsebb vagy te Dánielnél, semmi titok sincsen rejtve előtted. Bölcsességeddel és okosságoddal hatalmat szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál föl kincstáraidban. Nagy bölcsességeddel és kereskedéseddel megnövelted hatalmadat, és szíved felfuvalkodott hatalmad miatt. Ezért így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott mint valami isten szíve, azért íme, én idegeneket hozok rád, a nemzetek legerősebbjeit; kirántják kardjukat bölcsességed szépsége ellen, és megszentségtelenítik dicsőségedet. Megölnek és lerántanak téged, és mint akiket meggyilkolnak, Úgy halsz meg a tenger szívében. Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: „Isten vagyok én” - holott ember vagy és nem isten, gyilkosaid kezében? Úgy fogsz meghalni, mint a körülmetéletlenek, idegenek keze által, mert én szóltam” - mondja az Úr Isten!
Mt 19,23-30 - Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter és azt mondta neki: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét. És mindenki, aki elhagyta házát, testvéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.
/:Újra Pio atya siet elém, Krisztus követségében: „Nézzünk előbb a magasba és aztán magunkra! A kék ég és a szakadék közötti végtelen távolság szüli az alázatot.” Hogy meg ne feledkezzem róla: ember vagyok, nem Isten! A magam erejével kikényszerített hatalom eltávolít Istentől, ezért romlást hoz rám – erről figyelmeztet Ezekiel. A hatalmaskodókat Isten letaszítja trónjukról.
A tanítványok az foglalkoztatja, hogy vajon milyen esélyük van az üdvösségre. Számomra is ez ma már a legfontosabb kérdés. De, valóban a legfontosabb? Mit vagyok képes érte odaáldozni? És Jézus, egy érdekes választ ad, érzékelteti, hogy ember létemre olyannyira töredékes vagyok, hogy szinte lehetetlenség megfelelnem az isteni feltételnek a nélkül, hogy Isten irgalmára ne lenne szükségem! Vagyis, arra figyelmeztet, hogy ne akarjak magam erejéből mindent elérni, állítsam le magam, erőlködésemet, mert kikényszeríteni úgysem tudom az üdvösséget. Tehát bölcsebb dolog, ha beengedem az életembe az Istent. Teret nyitok Neki az életemben, és azért, hogy teret tudjak adni neki, képes vagyok a földi értékítéletemet átalakítani. A fontossági sorrendet felülvizsgálni. Nem egyszer, hanem minden olyan esetben, mikor ki szeretném hagyni döntéseimből az Istent, amikor nélküle próbálok dönteni. Mire van szükségem inkább, autóra, vagy örök életre? A reklámok, még most, mikor a gazdaság romokban van, arra biztatnak, hogy vegyünk fel hitelt, oldjuk meg vágyainkat hitelből. De elgondolkodtam-e már azon, hogy a hitel mit jelent? Elkötelezem magam. De mi ez az elköteleződés, és kinek kötelezem el magam? Egy biztos, hogy nem Istennek. A másik, ami biztos, hogy olyannak kötelezem el magamat, amit nem is látok előre, mert nem lehetek biztos a törlesztés fedezetében, csak egyben, hogy azt a vágyamat, amit most nem vagyok hajlandó visszafogni, azt elérem. Ami annyit tesz, hogy a világi vágyaimat elégítem ki, az üdvösség utáni vágyam ellenében. Elkötelezem magamat a világnak, amit, ha Krisztus nagyon hangsúlyos érvelésével állítok szembe, akkor azt jelenti, hogy lemondok a százannyiról, és még az örök életről is! És mind ezt egy pármilliós vágyamért teszem, amit talán holnap már össze is törhetek, vagy ellophatnak, vagy bármilyen más katasztrófa elértéktelenít, de én akkor is odaáldoztam már magam, amiért talán olyan lépésekre is kénytelen leszek, melyeket nem szeretnék egyébként meglépni, tehát kényszerpályára kerültem. És, bizony hiába mondom, hogy azért vállaltam magamra, hogy családomnak boldogságot szerezzek, mert ez önámítás. Mert már megint istennek képzeltem magamat. Még szerencse, ha ennek kapcsán rádöbbenek, hogy butaságom, önzésem, alázatom hiánya volt az, ami kelepcébe csalt, és bizony más utam nem maradt, mint, hogy Isten irgalmába kapaszkodjam.
Uram, Istenem, köszönöm, hogy emlékeztetsz, hogy reményeddel táplálsz, nem hagyod, hogy hitemből kiábránduljak, hogy Tőled elszakadjak. Fogd szorosan kezem, ne engedd, hogy kicsússzon, sőt, kérlek, vonj magadhoz oly szelíden és biztosan, hogy e meleg ölelésedből ne is kívánkozzak kibontakozni! Hiszem, tudom, hogy Te vagy az én egyedüli biztonságom, aki ígéretedet soha nem vonod vissza, nem másítod meg, utólag nem értelmezed újra szavaidat, sőt, nem rejted el apró-betűkbe szedve félrevezetésemet. Uram add, hogy hűséged legyen számomra mindennél és mindenkor a legnagyobb érték, mihez ragaszkodjak! Ámen:/
