Nem haragvó tisztelet a kereszténység
Ez 43,1-7a - Aztán elvitt engem a kelet felé néző kapuhoz. És íme, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. A zúgása olyan volt, mint sok víz zúgása, és fölségétől felragyogott a föld. Láttam a jelenést, amely hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost. Olyan volt a jelenés, mint az a jelenés, amelyet a Kobár folyó mellett láttam; és arcomra borultam. Akkor az Úr fölsége a kelet felé néző kapun át bevonult a templomba. A lélek pedig felemelt engem és bevitt a belső udvarba; és íme, a ház betelt az Úr dicsőségével. Hallottam, hogy valaki a házból hozzám beszélt, és a férfi, aki mellettem állt, így szólt hozzám: „Emberfia, ez az én királyi székem helye és lábam nyomának helye, ahol örökké lakom majd Izrael fiai között. Izrael háza nem szentségteleníti meg többé szent nevemet - ők és királyaik - paráznaságaikkal, királyaik holttesteivel és magaslataikkal.
Mt 23,1-12 - Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: „Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg - de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat. Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.
/:„Nem elég annak látszani, azzá is kell lenni.” Nem is olyan régen pontosan azok érveltek hasonló szólamokkal, akik maguk bizony nagyon hamisak voltak. A Gonosz hatalma olyan nagyon elharapódzott, hogy már az igaz szavakkal felfegyverkezik az igazság ellen!
Fájhat bizony, mégis nem engedhetem meg, hogy a szavak értelmetlenné váljanak azok között, akik az igazságot birtokolhatják. Ne is mondjam magam kereszténynek, de éljek úgy, hogy mások mondják ki rólam, hogy keresztény vagyok! De ne azért, mert csúfolódnak, hanem azért, mert oly határozottan átsüt rajtam Isten igazsága, hogy képtelenek legyenek mást mondani. Határozott, egyértelmű, félre nem érthető tisztaság, egyenesség, ami Isten szeretetéből táplálkozik. Mit törődve a világgal, ami az ellenkezőjéről akar meggyőzni, és talán pont azért, hogy magát igazolja, Istent becsmérelje, leminősítse, sőt el is tüntesse útjából. De tudnom kell, ha ezt megtenni bírja, akkor az rólam mond kritikát, az én kereszténységemet minősíti! Megalázni magamat, hogy Isten kerüljön a hatalom csúcsára! Nem erőből, és nem kikényszerítve, lenézéssel, hanem, hogy az Ő szeretetét váltsam életemmé. Tudva, hogy mit szeretettel adok, nem a magaméból adom! De megosztom a felebarátommal azt, amit én kapok! Mert mindenem, amim van, Istentől van, Istené!
Uram, ne engedd, hogy önzésem, gyávaságom, kishitűségem, irigységem felülkerekedjen hitemen, meggyőződésemen, reményemen, ami Benned van! Ámen :/
