Félem a múlhatatlanság reményét
Iz 66,18-21 - De én ismerem tetteiket és gondolataikat, és eljövök, hogy összegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet. Jelet helyezek el köztük, és elküldöm közülük azokat, akik megmenekültek, a nemzetekhez: Tarzis, Púl és Lúd, Mesek és Rós, Tubál és Jáván népéhez; a távoli szigetekre, amelyek nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. És hirdetik majd dicsőségemet a nemzeteknek. Elhozzák valamennyi testvéreteket az összes nemzet közül ajándékul az Úrnak, lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe, - mondja az Úr, - ahogy Izrael fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az Úr házába. És közülük is választok papokat és levitákat, - mondja az Úr. -
Zsid 12,5-7.11-13 - és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit magához fogad” [Péld 3,11-12G]. A fegyelemért szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg? A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja. Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket [Iz 35,3], és lábatokat szoktassátok egyenes járásra [Péld 4,26G], hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg!
Lk 13,22-30 - Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: „Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Ő ezt felelte nekik: „Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: „Uram! Nyisd ki nekünk!” Ő ezt feleli majd nektek: „Nem tudom, honnan valók vagytok.” Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: „Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.” Ő erre azt feleli nektek: „Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” [Zsolt 6,9] Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában. Mert íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”
/:Félni az Istent! Aki nem haragból cselekszik, csak igazságát bizonyítja. Mert, ha irgalma elkerül, akkor az csak abból ered, hogy én utasítottam vissza szeretetét, amit nem is bántam meg még utólag sem! Vagy büntetését alázatom hiányában rossz néven vettem. A fegyelmezetlenség, ahogy Pál írja, ugye, mennyire nem tekintem már bűnömnek, hibámnak, inkább a liberalizmus eszméivel szimpatizálok: egy kicsit ide, egy kicsit oda billegek mindkettő előtt, hitetve magam, hogy majd csak irgalmaz, ha látja, hogy próbálkozom. Pedig nem is próbálkozom, csak ügyeskedek, ami nem téveszti meg az Istent. Mert Isten nem erejének fitogtatásából szólít meg így: „én ismerem tetteiket és gondolataikat”. Nem fenyeget, csak int, figyelmeztet, és ezt is csupán szeretetéből teszi! Bizony késő, ha csak a kulcslyukon láthatjuk csak a prófétákat, akiket végre megismerhetnénk színről színre, és közösségre léphetnénk velük is. Mert közösségre léphetünk, ha méltókká leszünk rá, azokkal mind, kiknek hiányától szenvedünk életünkben – vagy mert már nincsenek körünkben, vagy, mert soha sem kerülhettek olyan közel hozzánk, amilyen közelségre szerettünk volna jutni velük! Mert Isten közösségében omlanak le a szeretet hatalmával a falak, melyek ember és ember közé magasodnak itt, e földi életben. A lelki közösség lehet az, mely nem ismer határt, és a lelki közösség csak Isten országában jön el. Amit vágyok, és akarom jobban vágyni, mint bármi mást ebben az életben! És már azt is tudom, hogy ez a vágyam teljesülésére magam kevés vagyok, egyedül Istennel lehetek rá képes. Ragaszkodom Hozzád Istenem, hogy létezésem minőségében örökérvényűvé lehessen, azokkal társaságban, kikkel már ebben az életben is vágyom örökké a Te egységedben boldoggá lenni! Ámen:/
