Mi mindnyájan egyek
2Tessz 3,6-10.16-18 - Ugyanakkor Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki rendetlenül él, és nem a szerint a hagyomány szerint, amelyet tőlünk kapott. Jól tudjátok, miként kell minket követni, és pedig abban, hogy nem voltunk köztetek izgágák, nem ettük ingyen senki kenyerét, hanem megdolgoztunk érte, fáradsággal, éjjel-nappal munkálkodva, hogy ne legyünk terhére egyikteknek sem. Nem mintha nem lett volna jogunk hozzá, hanem hogy magunkat követendő példakép gyanánt állítsuk elétek. Amikor ugyanis még nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. A békesség Ura adjon nektek örök békességet mindenhol! Az Úr legyen mindnyájatokkal! Én Pál, a saját kezemmel írom az üdvözlést. Minden levelemben ez az ismertető jel. Így írok. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.
Mt 23,27-32 - Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a holtak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így ti is kívülről ugyan igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírjait, s azt mondjátok: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében.” De ti magatok tanúsítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, akik a prófétákat megölték. Ti is betöltitek atyáitok mértékét!
/:A mai elmélkedésem központi gondolatát a „mindnyájatokkal” szó alkotja. E közösséget jelentő szó a Krisztus körül, Krisztusban, az egységet akarja kifejezni. Melyet az Úr békessége, és Urunk, Jézus Krisztus kegyelme tartson egybe, és jellemezzen - hangsúlyozza Pál. A mindnyájakat személyek alkotják, akik személyes felelősségükkel tesznek tanúságot Krisztusról, igazolva, hogy értik tanítását, és életükké akarják váltani, hogy elnyerjék azt, amit ígér! De ez, a jövőbeni „érdem”, a jelenben való emberség megéléséért járó jutalom. Az én, hogy viszonyulok a közösséghez, mit vagyok képes tenni érte; hogy e közösség Krisztus közösségévé lehessen. Nekem kell először magamra, majd a közösségre lehívni a kegyelmet, hogy békességem legyen és békességet legyek képes árasztani a közösség felé, mely nem az én békém, hanem Krisztus békessége kell, hogy legyen, aki iránt alázattal vagyok, hogy ne én süssem rá bélyegemet a közösségre, hanem a benne való közösség által engedjem magamra áradni, bírjam magamra venni békességét. Krisztus világossága, ereje, csodálata, és a belőle áradó –minden érzelmet is annak alárendelő – szeretet munkálkodjon! Krisztus közösségéért elkötelezett munka az, amiről Pál beszél. Ne szégyelljük munkának nevezni. Munkálkodnunk kell üdvösségünkön, és a közösség tagjainak üdvösségén. Ami nem a fizetségért végzett munka, hanem a szeretet törvényének küldetésében való munkálkodás. Nem e világ szerinti értékelvűség, hanem örökérvényűség az, ami értékké teszi e munkát. És megint felhangzik bennem, ahogy oly sok esetben kihallom Isten felszólítását: „A mennyben gyűjtsetek kincset” [Mt 6,20], „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek” [Mt 6,33], vagy, ahogy Pál fogalmazza: „ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre” [Kol 3,2]. Ez a valódi munkánk, a többi munkát ennek kell alárendelni - így kell, ennek szellemében kell végezni.
„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” [Jn 15,13] Ami nem kell, hogy vértanúság, vagy máshogyan egyszeri, katartikus cselekedet legyen, mert lehet az egy statikus, egy életen át zajló áldozat is. Mindenemet adni azokért, akikben-közösségben lehetek Krisztussal! Egy a lényeges: megélni a Krisztussal való közösséget, egységre lelni Vele, talán ez az igazi krisztusi békesség, amire vágyok, és amiről Pál szól, és amiről Jézus is beszél a farizeusoknak.
Erre az életre érzem elhivatottságomat. Ha valóban erre hívsz Istenem, aki szeretsz, akkor ebben erősíts meg, hogy képes legyek ezért mindenemet felajánlani és feláldozni is. „Uram, adj nekem őszinte és alázatos szívet, mely vezet engem minden képmutatás elutasításában és katolikus hitem teljes megélésében!” (P. Alexander Kim, LC – RC) Ámen:/
