Nem akarok másról tudni
1Kor 2,1-5 - Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok. Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
Lk 4,16-30 - Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” [Iz 61,1-2; 29,18; 58,6]. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: „Nem József fia ez?” Ő ezt felelte nekik: „Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán” [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
/:Övéi nem fogadták be. Márpedig övéi vagyunk mi mind, akiket magáénak fogadott a keresztség szentségében. Magamba nézek, senki másra nem tekintek, és elég, hogy magamra vegyem e szavakat, mert hányszor utasítom vissza, hányszor nem fogadom be, inkább bűneimben sodródom, vergődöm. Csodákat várok, hogy velem tegyen csodát az Isten, mert könnyebb mástól várni a megoldásokat, minthogy magam venném magamra igazságát, intését, tanítását. És hányszor kerülöm meg szavait úgy, hogy a másikra vonatkoztatom: „bárcsak meghallaná, értené”, ahelyett, hogy magamra venném. Mert nem csak azok szólnak hozzám, amelyek jólesnek, azok is, melyek változtatásra sürgetnek, bíztatnak.
Bizony, úgy kéne léteznem, élnem, mozognom a világban, hogy Pál szavai formáljanak. Úgy kellene minden felebarátomat szemlélni, szavait hallgatni, őket megérintenem, mint aki nem akar másról tudni, „mint Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” Aki általuk akar világommá, látásommá, hallásommá lenni. Akikben Őt szólíthatom, érinthetem, érthetem; akikben Ő szólít meg, érint meg, értésemre akarja hozni, hogy hitem Isten erejében kell, hogy nyugodjon! Bizony, a lélek érzékenységét kell fejlesztenem, azon kell munkálkodnom, hogy érzékszerveim a lélekkel összhangra lépjenek, ne gondolataimmal párosuljanak először az érzékeléseim, hanem a lélekkel, aki megszűri, kirostálja mi evilági hasztalan gondolat, hogy gondolataim Isten gondolataira hagyatkozni merjenek, bírjanak, abból táplálkozzanak. meg kell fordulnom: ne hasznomra legyen a világ, hanem én legyek a világ hasznára! A világ legyen több általam, s ne én legyek több a világ által. Hiszen a világ marad, míg én eltűnök, semmi foszlok kis idő elteltével, és magammal semmit sem vihetek, de ha a világ hasznára váltom azt a néhány évemet, mit itt töltök, akkor annak akaratát teljesítem, ki e világba belehelyezett, ki ezzel az akaratával szándékot is teremtett, ami az Ő szándéka, és nem az enyém! Mely szándékot szeretnem, tisztelnem üdvös lehet számomra, tehát az Ő szándéka nem lehet ellenemre. Bölcs dolog, ha nem vagyok a magam ellensége, bölcs az a parancsa is, hogy szeretni Istent, és felebarátomat, mint önmagamat. Mely titka az örök békességnek és boldogságnak, az örökéletnek!
Bárcsak, okoskodás nélkül, önmagadért bírnálak szeretni Istenem! De, míg erre képes lehetnék, add meg, hogy eszemmel, akaratommal, szívemmel és minden vágyammal – teljes emberségemben tudjalak szeretni, a Te szeretetedért cserében, állhatatosan, alázattal, és szelíden, és ebbe a szeretetbe tudjam beleszeretni minden szeretet vágyamat! Ámen:/
