Semmi sem számít, csak az, aki a növekedést adja!
1Kor 3,1-9 - Én azonban, testvérek, nem beszélhettem nektek mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. Tejet adtam nektek inni, nem szilárd eledelt, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Mert amikor köztetek féltékenység és viszály van, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e emberi módon? Amikor ugyanis azt mondja az egyik: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig: „Én Apollóé”, vajon nem vagytok-e emberiek? Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. Tehát sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz, mind egy; mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
Lk 4,38-44 - Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia.” De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek.” És tanított Júdea zsinagógáiban.
/:Ki mire kapott hivatást, arra használja, nem irigyelve a másiktól, amit ő kapott. De használva annak hivatását is, növekedjek a magam bölcsességében, míg el nem jutok Isten dicsőségére! Talán így foglalhatnám össze Pál mai szavait, melyet hozzám intéz, de nem is ő, hanem Isten az, aki szólít Pál szavai által.
Az az Isten, aki betért hozzám, hogy életre keltsen, a lélek halálából feltámasszon, hogy még itt a földön lelki emberré válhassak! Magához vonz, érzem, és engedelmeskedek Neki, mert tudom, hogy javamat akarja, és bennem mindeneket magához akar vonzani. Nem térek ki előle, engedem, hogy kegyelme éltető erővé legyen bennem és amennyiben akarja, általam is. Bizony, nem az a fontos ki vagyok, hanem az a fontos, akivé lehetek általa, nem az emberek szemében, hanem Isten tenyerén! Az öröklét színpadán.
Az Ő szeretete kell, hogy eluralkodjon bennem és a világon. Addig áll a világ, míg ez meg nem valósul, míg mi emberek általa le nem győzzük a szeretetlenséget, vagyis, amíg a szeretet be nem tölti a világot. Ami nem azt jelenti, hogy nem lesz helye a bűnnek, és gonoszságnak többé a világban, hanem azt, hogy ahol hiányát szenvedik a szeretetnek, ott betölti helyét, mert érzékenyekké kell válni arra, hogy vágyakoznak rá! Ez a küldetésünk, hivatásunk, és ezért kell tanúságot tennünk a szeretetről, hogy ki éhezi, rátalálhasson. Az nem szeretet, ami rejtekben marad! Mert a szeretet nem állja, hogy rejtegessék! Mert a szeretet maga az élet, és az életnek élettérre van szüksége, létezni akar, nem lehet elnyomni! Ez a természete, és ezért képes eluralkodni a gonoszságon, ami a szeretet hiánya, és elutasítása. És Isten, megint megerősít, csodálatot keltve bennem: szól, szólít, bátorít. Amikor e gondolatomat papírra vetettem, elővettem Pio atya breviáriumát, hogy elolvassam a mai napra szóló figyelmeztetését, tanítását, amiben ez áll, és csak ennyi: „Szeretni kell, szeretni, szeretni!”
Köszönöm Atyám, hogy a kicsinyek közé fogadsz engem. Már bizonyos vagyok benne, hogy szeretni kell, de Te taníts helyesen szeretni, krisztusi módon, ne azért, hogy csodára legyek képes, hanem egyszerűen azért, hogy a csodáid beteljesüljenek bennem és velem! Ámen:/
