Ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?
Bölcs 9,13-19 - Mert melyik ember ismerheti Isten akaratát, és ki tudná elgondolni, mit kíván Isten? Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok, mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét. Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni? Ki ismerte meg akaratodat, hacsak te nem adtál bölcsességet, s el nem küldted szent lelkedet a magasból? Így lettek egyenessé a földön levők útjai, s így tanulták meg az emberek, mi tetszik neked, hisz a bölcsesség által menekültek meg, Uram, akik neked kezdettől fogva kedvesek voltak.”
Filem 9b-10.12-17 - a szeretetre hivatkozva inkább kéréssel fordulok hozzád, én, az öreg Pál, aki most Krisztusért fogságot szenvedek. Fiamért, Onezimuszért könyörgök, akinek bilincseimben adtam életet.
Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet. Szerettem volna magam mellett tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem fogságomban, amelyet az evangéliumért viselek, beleegyezésed nélkül azonban mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald. Hiszen talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért, mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is. Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem.
Lk 14,25-33 - Egyszer nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: „Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.” Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.
/:Kortalan az Isten tisztelete. Hiszen az embernek a kezdetektől tudni engedi Isten, hogy kihez tartozik. Mert a lélek, az Isten Szent lelke, már ősidők óta a világ léte fölött őrködik, ahogy a Bölcsességek könyve tanúskodik erről: elküldve „szent lelkedet a magasból”! Tudva tudhatja minden ember – aki bírhatja Isten bölcsességét – kié a világban a hatalom. De, mert szeretetből nyilvánul meg, senkinek nem teszi kötelezővé, bár az idők végeztével számon kéri. Ha ebben a hitben élem életem, méltóvá leszek az ítéletre. De addig … A világ utálatát kell elszenvedni – a vér és szív által keltett ragaszkodás, kötődés, a rokonokhoz, sem szabad, hogy erősebb legyen – ha ragaszkodni akarok mind ahhoz, ami a halálon túl van, és rám várhat, ahogy várt Krisztusra is.
Ami bizonyosság kell legyen, hogy mind az az ígéret, mi tőle elhangzott, nem csupán az ember fecsegése, hanem üzenet, kinyilatkoztatás, amit Isten adott a szájába. Aminek eléréséért magammal, és magamban a világgal kell megküzdenem. Ez a küzdelem mindegyikünknek a maga keresztje, amelyet szintén Krisztushoz hasonlóan magunknak kell hordozni – ami nem zárja ki azt, hogy időnként ne csatlakozzon hozzánk valaki, aki megkönnyítse keresztünk hordozását -, végig cipelni, elszenvedve a megköpködést is, a meg nem értést is, és még a megcsúfolást is, talán pontosan azoktól, akiket szeretni akarunk, akikkel úgy érezzük, hogy szeretet közösségre vagyunk ítélve.
Nekem követni kell a Jézust, aki mintát, példát adott a kereszt elfogadásában, mert egyetlen és legfontosabb volt számára az Isten akarata, amit neki magának – nekem, magamnak - kell beteljesíteni. Tudatom alárendelésével, tervezetten úgy, hogy gyengeségemben, ismeretem töredékességében a terv részleteit talán előre fel sem fogom, képtelen vagyok érteni, átlátni, követni, mégis engedem rajtam teljesedni, mert élni akarom Isten terveit, ami által magáénak akar tudni.
Szeretni az alázatot! Az Istennek alárendelt önmagamat, aki Krisztus tanítványaként akarja Isten szolgálatát teljesíteni!
Uram, Istenem, azt nem is kérem, hogy küld el Szentlelkedet, hiszem élem, érzem, és boldogítón betölt annak tudata, hogy éltető erőm, lélegzetem, lüktetésem a Te végtelen szereteted lelke. De engedd azt kérnem, hogy Szentlelked hitében lehessen gyarló, esendő, önző, békétlen, kielégületlen szeretetem a Te szeretetedben mind önzetlenebb, megajándékozóbb, igénytelenebb önmagam iránt, de mindennél igényesebb, hogy mások üdvösségére lehessen! Ámen:/
