„Ha valaki szereti Istent, azt már megismerte Isten”
1Kor 8,1b-7.11-13 - Ami pedig a bálványoknak áldozott húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha valaki úgy véli, hogy valamilyen ismeretre tett szert, még nem ismerte fel, hogyan kell megismernie. De ha valaki szereti Istent, azt már megismerte Isten. Ami tehát a bálványoknak áldozott hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs más Isten, csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, amint sok isten van és sok úr, nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van, s akiért mi is vagyunk; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által minden van, s aki által mi is vagyunk. De nem mindenkinek van ismerete; egyesek mindmáig bálványokhoz szokva, a húst, mint bálványáldozatot eszik, és lelkiismeretük, mivel gyönge, beszennyeződik. Így a te ismereted miatt elvész gyönge testvéred, akiért Krisztus meghalt! Amikor azonban testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért ha étel botránkoztatja meg testvéremet, inkább nem eszem húst sohasem, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
Lk 6,27-38 - Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a felöltődet elveszi, ne tagadd meg a kabátodat sem. Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.”
/:Jézus itt megint egy új ismerettel gazdagít. Áldott legyen érte Szent neve! Én azt hallom ki, hogy a szeretet nem tűr megkülönböztetést. Legyen az barát, vagy ellenség, ha szeretet van bennem, mit számít nekem, hisz mindegyik Isten gyermeke! És ne engedjem meg magamnak, hogy a jutalomra koncentráljak, ha számomra Isten annyira fontos, hogy önmagáért akarom szeretni. Mind ezt nekünk, azoknak mondja Jézus, akik hallgatni akarunk szavára, hogy szeress, megkülönböztetés nélkül! Mintha Pálnak a szeretet himnusza Jézusnak e tanítására lenne felelet: „örömét az igazság győzelmében leli”, „a szeretet jóságos”, „nem keresi a maga javát”, „a rosszat nem rója fel”, „nem kérkedik, nem is kevély”, „mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel”, „szétoszthatom mindenemet, … ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem”. „Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”
De az olvasmányban Pál még valamire rá akarja irányítani figyelmemet. „Ha valaki úgy véli, hogy valamilyen ismeretre tett szert, még nem ismerte fel, hogyan kell megismernie. De ha valaki szereti Istent, azt már megismerte Isten.” Ugyanis Jézus, amikor hozzánk szól, nem egyszerűen csak tanít, ahogy teszi azt bármely tanító, aki ismeretekkel rendelkezik. Jézus, arról beszél, hogy milyen kapcsolat van Ő és az Istene, a mi Istenünk között, amelyből eredeztet minden szeretetet, amire buzdít bennünket. Jézus nem azt kívánja elérni, hogy az Ő tanítására mi megváltozzunk, hanem Ő egyenesen Istenbe akar kapcsolni bennünket, mindannyiunkat; Istenbe, Aki a szeretet!
„Nekünk is egész valónkat át kell hatnia annak az érzületnek, hogy amint az Isten mindent önmagáért akart létrehozni, úgy mi se akarjuk, hogy akár mi magunk, akár másvalami, ami volt vagy van, másért létezzék, mint őérette, azaz egyedül az ő akaratáért, nem pedig a mi gyönyörűségünkért.” Milyen gyönyörűen fogalmaz Szent Bernát, amikor a legtökéletesebb – általa a szeretet negyedik fokaként megfogalmazott – szeretetről értekezik. Igen, a tökéletes szeretet alkalmassá tehet arra, hogy gyönyörűséget keltsen bennem! Gyönyörködhetek Isten minden teremtésében, még akár magamban is, ha képessé leszek arra, hogy teljes odaadásommal engedjem Istennek, hogy általam lehessen itt, és most teremtő erővé, alkotóvá, aki átformálva engem, átformálja a világot is, olyanná, amilyennek Ő akarja, hogy legyen. Mert nem engedem meg magamnak, hogy bűnös létem által torzuljon az Ő cselekedete – már amennyire erre képes lehetek!
Istenem, csodállak mind azért, mire tudásommal képessé teszel, de nem akarok felfuvalkodottá lenni, de sokkal inkább a Te szereteted építőkövévé, amiért tudom, hogy minden napomon meg kell küzdenem, mert olyan természettel ruháztál fel, hogy küzdelmem árán jussak el a Te örömödre, de el szeretnék jutni. Nem akaratommal, hanem a Te kegyelmed által! Ámen:/
