A Kereszt titka a hitben engedi megmutatni magát
Szám 21,4-9 - Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot és Isten és Mózes ellen lázadt: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.” Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: „Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!” Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: „Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.” Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.
vagy
Fil 2,6-11 - aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy „Jézus Krisztus az Úr!” az Atyaisten dicsőségére.
Jn 3,13-17 - Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.” Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.
/:Az Evangélium ma, a Kereszt felmagasztalásának ünnepén, és a mai korban különösen, amikor a keresztben az Ember csak, és legfőképpen a kínzóeszközt akarja meglátni, nagyon fontos dologról beszél. A keresztet a kereszténység állítja a mindennapok középpontjába, az a kereszténység, aki Jézus Krisztust úgy tiszteli, mint az emberré lett Istent, aki ezen a kereszten adja tudtunkra, hogy Isten annyira szereti az Embert, hogy „egyszülött Fiát adta” érte. Az érte pedig nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy hitéért – Istenbe vetett hitéért örök élettel kárpótolja, ami az üdvözítés értelmével lesz azonossá!
A kereszt így válik az Emberiség számára felkiáltójellé. Ha hiszek - merek, bátorkodom, megengedem magamnak, még önmagam ellenében is -, a kereszt láttán abban, hogy Isten szeretete számomra az egyetlen esély arra, hogy lelki emberré váljak, ami sokkal több, mint e testben, anyagban való valóságnak képzelt üdítő érzés, akkor eljuthatok arra a teljességre, ami Isten társaságában vár az Emberre.
Ha belegondolok, hogy a földtől elemelkedve, a világból mennyivel többet vagyok képes megragadni, szemlélni, amitől felszisszenek, sóhajtással fejezem ki elragadtatásomat, akkor talán ráérzek arra is, hogy ha, amint Jézust fölemelteti az Atya, úgy felemeltetve az Ember is majd, mennyivel többet ismerhet meg abból, és így mennyivel lehet gazdagabbá, mint amit megragadhat most, jelenlegi, földhöz ragadt életében. Ami persze, nem a szem, a fül, a kéz, a test érzékszerveinek örömére lesz, hanem annak a jelen természete fölötti természetének örömévé, gazdagságává, ami már nem lesz többé mulandó, amitől többé nem kell megválnia, mert örök boldogságává lesz.
A kereszt felmagasztalását, ha így vagyok képes, és így képes lenne a világ szemlélni, nem keltene benne többé félelmet, nem idegenkedne tőle. Hát, mi keresztények ezt szeretnénk megértetni a világgal. De erre a mi életünknek kell olyannak lenni, hogy bennünk lássa meg a világ a Kereszt szépségét.
Istenem, tégy engem a Te szereteted hírnökévé, prófétáddá, aki életével, minden álnokság, hamisság nélkül, gyermeki egyszerűségével képes saját keresztjét viselve is, a keresztet felmagasztalni. Legyen áldott a Te Szent Neved, aki nem a szenvedést állítod a figyelmem középpontjába, hanem azt a szeretetet, amiért áldozatot érdemes vállalni, szenvedések árán is. Életem csak úgy lehet gyönyörűséggé, ha vállalom a küzdelmet érte! Ámen:/
