A Fájdalom Anyja, egy napba sűríti az anyák fájdalmának tiszteletét
Zsid 5,7-9 - Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a beteljesedéshez, örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki [Iz 45,17G].
Jn 19,25-27 - Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután azt mondta a tanítványnak: „Íme, a te anyád!” És attól az órától magához vette őt a tanítvány.
vagy
Lk 2,33-35 - Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át - hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.”
/:A Fájdalmas Anya tiszteletben, ott van a mindenkori anya képe, aki gyermeke minden kínjával, keservével – különösen, mit az anyai szív igazságtalannak él meg, mert a gyermek sosem szenvedhet úgy, hogy azt elviselhetné az anya fájdalom nélkül – osztozik, mert nem képes magát függetleníteni attól, akit szíve gondoskodó szeretetével hozott a világra, a szenvedést is viselve életéért! Ennek a szenvedésnek emléke, élménye kíséri végig egész életén az édesanyát, különösen akkor éli azt meg fájdalommal, mikor gyermekét látja szenvedni. Talán olyannak érzi azt a szenvedést, mint aki felelős azért, mint aki okozója a szenvedésének, hiszen ő általa lett a gyermekének része a világ, amely okozza számára a szenvedést, és még ezt tetőzni látszik az is, hogy magát érzi elsődlegesen felelősnek azért, amivé lett a gyermek, aki talán hibájából nem képes a világgal egyezségre jutni. Mária esetében, mind ezt még fokozza az is, hogy teljesen magára maradottan éli meg küzdelmét, ami küzdelem a világgal, de küzdelem az Atyával is, mert tudja, hogy fia a Fiú Isten, kinek sorsáért Isten előtt is, mindenkinél nagyobb felelősséggel tartozik felelni. ’Méltó vagyok erre az anyaságra?’ Vajon hányszor élhette meg Mária e kérdés fájdalmát, szenvedését, amire válasza nem lehetett más, csak az, hogy minden egyes alkalommal felajánlja magát Istennek: legyen nekem a Te akaratod szerint (Lk 1,38). Bizony, az anyaság nagy dilemmája, az önmagammal való állandó elégedetlenség, a bűntudat keserűsége, amit egy valami oldhat fel: az Isten iránti bizalom, és alázat, akiben képessé lehet önmagát elfogadni, és tudva képtelen képességét, mi ajándék Istentől, mely annál értékesebb, minél nagyobb szenvedéssel párosul. Mert nincsen szeretet szenvedés, áldozat nélkül. De amíg a szenvedésből áldozat lehet, addig hosszú az út. De tudva kell viselni azt, hogy az csupán a test keserve, gyötrelme, ami a lelket nem hagyja érintetlenül; nemesíti, erősíti, életre kelti, és életre hívja. Hogy miközben a szenvedésbe belefárad - megtörik a test, a lélek növekedjen, hogy végül elbírja a testet, és azt a lélek éltesse addig, míg Isten annak szükségét látja.
Bizony, a fájdalmas anya, az anyaság része, de Máriában nyer szentségi értelmet, aminek részévé válhat minden anya fájdalma, amit senki más nem ismer, csak csupán sejthet, egyedül Isten, Akiben válik Máriával közösséggé.
De mi van azzal, ki okozója az anya fájdalmának? Az egy másik történet, de egy biztos, szeretni kell az Anyát, aki minden szenvedésében is szeret, és szeretni képes akkor is, ha tudja, hogy felelős vagyok a fájdalmáért; de szeretnem kell azt a világot az Anyáért is, aki tudja, hogy igazságtalan a világ gyermekével, mégsem gyűlöli meg a világot, sőt, Istenbe akarja szeretni, a Fiáért is! Ez az élet csodálatos színpada, melyet érdemes és kell, hogy szerepet vállaljunk, ha másért nem, akkor azért, hogy erről a csodálatos szeretetről megemlékezzünk, ami éltet, és életre hívja Istent.
Áldalak Istenem, hogy szereteted ilyen mérhetetlen erőt ad a világnak, melyben részesülhetek magam is! Add, hogy szereteted minden fájdalmat életté váltani legyen képes, és, ki fájdalmában türelmetlen, türelmet találjon a Te szeretetedben. Ámen:/
