Krisztus elöljárónk!
1Kor 15,12-20 - Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy halottaiból feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel! Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is. Sőt, Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert tanúságot tettünk Isten ellen, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha a halottak valóban nem támadnak fel. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok. Sőt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél. Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje.
Lk 8,1-3 - Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki, és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.
/:Krisztus elöljárónk. A szó legtermészetesebb jelentését értve alatta. Előttünk jár, megmutatja sorsunkat. Pontosabban azok sorsát, akik életpéldáját követni hajlandók, akik utána mennek abban a tanításban, melyben hirdette az Isten országát, mely nem e világból való.
Az elszenderültek zsengéje már feltámadt, hogy az egész világ számára, az idők végezetéig igazolja, hogy üdvösséget hirdetett - és az egész világ számára hirdette meg. Amihez vezető útként önmagát kínálja – a világnak, mert Ő nem csupán próféta volt, egy a sok közül, hanem Ő az, aki életével jelölte ki az üdvösség útját. Aminek igazolása, hogy Isten fölmagasztalta Őt! Mit vártok Ti még csodákat? (l:Lk 11,29-30). Ennél nagyobb, önmagáért szóló csoda nem létezik, mint, hogy az Emberfia meghalt és feltámadt, majd felment az Atyához! Mert lesznek még csodák, de azoknak hiábavalók, akiket csak megtéveszt (Mt 24,24).
Lám, nem csodákra kell várnom, hanem abból a csodából kell életet teremnem, ami azért volt, hogy utam célját meghatározza, kitűzze. Amúgy, a csodálkozás kevés az üdvösséghez, megtérésemre van szükség!
Istenem, Te mindent megteszel azért, hogy üdvözülhessek, még magadat is megalázod. Segíts meg, hogy értő szívvel vegyem, fogadjam el ajánlatodat, vagy, ha meg nem érthetem, legalább féljem, hogy elveszíthetlek, örökre, ha nem őrizlek, féltő gondomba nem tartalak meg, aki megtérésemet vágyod. Ámen:/
