Magként vágyakozni a bő termésre
1Kor 15,35-37.42-49 - Azt mondhatná azonban valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?” Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha előbb meg nem hal. És amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, például a búzáét vagy másét. Így van a halottak feltámadása is: romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel; szégyenben vetik el, dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, erőben támad fel; érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is. Ezt mondja az Írás is: „Ádám, az első ember, élő lénnyé lett” [Ter 2,7], az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki. Az első ember a földből való, földi [Ter 2,7], a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is.
Lk 8,4-15 - Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a következő példabeszédet mondta: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt azután eltaposták, és az ég madarai felszedegették. A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége. Egy másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele, és elfojtották. De más szemek a jó földbe estek. Kikeltek és százszoros termést hoztak.” Amikor ezt elmondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” Tanítványai később megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. Ő ezt mondta nekik: „Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek [Iz 6,9]. Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje. Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A kősziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak. A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.
/:Mert e világra teremtett a tudásunk, mi lelki tudásunkká lehet, azt misztikának nevezte el az ember. Nincs tiltva, de titok fedi el az illetéktelen szemek elől. Pál, az apostol, igyekszik beavatni a titokba bennünket. A jó földet trágyázza, hogy élete legyen a titokban, és bő termése ne maradhasson el.
Mert, ki jó föld Krisztus vetésében, abban a puszta mag termőbe fordul. Abban a szentírás tanítása életté, és bő terméssé válik. Ha ezen a gondolatmeneten haladok tovább, akkor jutok el oda, hogy magam is vető emberré lehetek. Amit úgy is érthetek a magyar nyelv gazdagságával, hogy elvetem azt, ami mulandó, az örök értékért cserében. De a vető embert érthetem úgy is, hogy minden nappal valamit elültetek, egy magot, míg nem a halállal egész e világi életem egy elvetett maggá válik, ami az életemtől függ, hogy termővé lesz, elhal, és új, nemesebb lelki testté válik, vagy, ha haszontalan életet éltem, elhal ugyan, de csupán porrá lesz, mert abból élet többé nem képes lenni. Abból a magból, melyből új élet válik, abban lélek van, mi hordozza az élet feltételeit. Abban a magban, melyből nem képes új élet kibontakozni az azért van, mert a lelket kiölték belőle, nem képes többé kicsírásodni. Azt könnyű belátni, hogy ez nem lehet Isten érdeke, aki lelket lehelt a testbe, az anyagba, életre keltve azt, termővé téve. Ma, az ember már arra vetemedik, hogy a nő termőképességét valamilyen önző, önmagáért való érdekből megszüntesse, vagy torzítsa. De még odáig nem jutott el, hogy ez a beavatkozása nem lehet büntetlen, hiszen csak térben és időben képes gondolkodni, és már azzal is bűnt követ el, ha nem is akar e szűklátóképességén változtatni, márpedig láthatóan nem akar, mert óvakodik attól, hogy következtetéseket, összefüggéseket értékeljen, sőt, ha rádöbben, meghamisítja, meghazudja, ami szintén valamilyen önző érdekből történik. A lelket öli ki abból, amibe Isten teremtette azt. Az biztos, hogy az ilyen ember nem jó föld az Isten szemében. Az ember úgy mondja életellenes. „Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!” [Mt 10,28]
Bizony, fel kell ismernem, és minden nappal egyre jobban meg kell közelítenem megtérésemet, ha üdvözülni akarok. És ez egy életforma, mégpedig annak az életnek az igenlése, amely a világtól úgy fest, hogy idegen. Minden nappal, amikor sikerül ebben a világban, de ebből a világból valamit, ami addig értéknek tűnt, feladni - mert rádöbbenek, hogy létezésem egy sokkalta nagyobb értékelvűségre van hivatva, amiért a korábbi értékeim elértéktelenednek, az a lélek táplálása, a lélek életképességének javítására van. A test élettere zsugorodik, de nem sajnálom, mert már nem az a fontos, hogy szép legyek a másik ember szemében, vagy csak akár magamnak, hanem arra törekszem már, hogy lelki életre támadhassak egykor, aminek feltétele, hogy lelkem túlélje a test halálát!
Istenem, tudom, hogy Krisztust kell követnem; mit tanít, minden a Te akaratodból hangzik el, hogy az, életemmé legyen, mi e földi életben vetésemként lehet majd lelki életemmé. Azt is tudom, hogy a Te szereteted vágyja, hogy sikerüljön nekem. Adj nekem erőt, bölcsességet, alázatot és szelídséget, hogy képes legyek feláldozni a világ csábításában rejlő kívánságokat, e világi értékrendemet a Te értékrendeddel felcserélni. Ne halálra készüljek, hanem az örök életre! Ámen:/
