Szentjei és prófétái által is tanít
Péld 3,27-34 - Ne tartsd vissza a jótettől azt, akitől telik, és magad is tégy jót, ha teheted. Ne mondd barátodnak: „Menj és jöjj vissza, majd holnap adok!” - amikor tüstént adhatnál. Ne tervezz gonoszat barátod ellen, holott az megbízik benned! Ne perelj senkivel sem ok nélkül, ha neked semmi rosszat nem tett. Ne irigykedjél az erőszakos emberre, és ne kövesd útjait, mert az Úr utál minden elvetemültet, de az igazakat barátságára méltatja. Szegénységet küld az Úr a gonosz házára, de áldott az igazak hajléka! Csúffá teszi azokat, akik gúnyolódnak, de az alázatosakat kegyben részesíti.
Lk 8,16-18 - Senki, aki világot gyújt, nem borítja azt le egy edénnyel, sem ágy alá nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”
/:„Ne tartsd vissza a jótettől azt, akitől telik, és magad is tégy jót, ha teheted.” Ne mondja senki sem, hogy Isten az élettől idegen! Mert itt is, mennyire gyakorlatias tanítással szolgál. Ha rest lennék is a jóra, a próféta szavaival, ha másképpen nem, hát félelem keltésével igyekszik a jóra bírni Isten.
Mert, ki Isten vetőkötényében magként lettem, hordozom azt a lelket, mely világosságra van teremtve, melyet jó termésként kell engednem, hogy sugározzon belőlem, és másokból. Amire nem szabad, hogy megakadályozzak, akár csak kishitűségből, vagy irigységből is. Hogy merjen az Isten többet is bízni rám!
Azt hiszem élethivatásommá vágyom tenni, mit Newman bíboros a keresztény lélekről ír: „Az Isten szentjének egyedüli életcélja, hogy Isten tetszését megnyerje és neki engedelmeskedjék. A maga akaratát mindig alárendeli Isten akaratának. Komolyan törekszik tökéletességre és állandóan igyekszik minden dologban Krisztusnak hű képmásává válni. Nemcsak szociális kötelességeit teljesíti, de a keresztény erényeket is gyakorolja. Nemcsak barátságos, de szelíd is, nemcsak nemes, hanem alázatos is, nemcsak állhatatos, hanem türelmes is, nemcsak őszinte, hanem engedékeny is, nemcsak jótékony, de önmegtagadó is, nemcsak megelégedett, de bensőséges és odaadó is. Az átlagember elegendőnek tartja, hogy úgy cselekedjék, amint vele cselekedtek; rendjén találja, hogy a sértéseket felrója, a jogtalanságot megtorolja, kellő büszkeséget mutasson, jogához ragaszkodjék, becsülete dolgában érzékeny legyen, hibáját letagadja, gazdagságra törekedjék, világi kegyeket keressen és a szomszéd beszédétől féljen. Ritkán gondol az ítélet napjára, ritkán gondol régi bűneire, keveset imádkozik, nem sokat törődik az Egyházzal, nem buzgólkodik az isteni igazságok érdekében, pénzét önmagára költi. Ilyen a közönséges keresztény - de nem ilyen az Úr választott seregéből való. Ő több, mint csak igazságos, mértékletes és barátságos: bensőséges szeretettel ragaszkodik az Istenhez, erős a hite, szent a reménye, kiáradó a felebaráti szeretete; nemes önuralom, szigorú lelkiismeretesség, soha meg nem szűnő alázatosság, szeretetreméltó magatartás, egyszerűség, szerénység, természetesség jellemzi és nincs tudatában értékeinek s annak, hogy mivé teszik ezek őt Isten színe előtt.”
„Akkor élünk helyesen e világgal, ha arra ösztönöz, hogy a másikat keressük. Kötelességét teljesíti, ha visszataszít és megundorít bennünket és máshova űz.”
Már vallom, és igazságomként élem meg magam is: „A keresztény élete nemcsak erkölcsileg ellentéte a bűnnek és gonoszságnak, nemcsak vallásilag ellenkezik a hitetlenséggel és világiassággal, nemcsak állandó ellentétben van a régi Ádámmal, hanem lélek, szeretet, öröm, áldás, igazság és növekvő igazságosság.”!
Áldalak Istenem, ki megtapasztalni engeded szolgálatod örömét, mely békességgel tölt el, de mégsem engedi, hogy magamnak tartsam a sikert. Kérlek tarts meg kegyelmedben, hogy mit rám bízol, abban hűséges legyek Hozzád, és bőséggel szolgálhassam dicsőségedet! Ámen:/
