Csak hiúság vagyok?
Préd 11,9 - 12,8 - Örvendj, ifjú, fiatal korodban, és légy jó kedvvel ifjúságod napjain! Kövesd szíved hajlamát, és azt, amit szemed lát! De tudd meg, hogy mindezekért Isten törvény elé idéz! Űzd el a búbánatot szívedből és tartsd távol a bajt testedtől, hisz az ifjúkor és az élvezet is csak hiúság! Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain, mielőtt elkövetkeznek a nyomorúságos napok, s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod: „Ezek nincsenek kedvem szerint!” Mielőtt elsötétül a nap, a világosság, a hold és a csillagok, amikor a felhők eső után újra megjönnek; amikor a háznak őrei reszketnek, s az erőteljes férfiak meginognak; az őrlő leányzók, ha kevesen vannak, felhagynak dolgukkal, s az ablakon leskelődők homályba borulnak; amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtók, s a malom zaja elcsendesül; amikor madárfüttyre felkelnek, s az énekes leányzók mindannyian elhalkulnak; amikor a magas helyektől is félnek s az úton ijedeznek; amikor virágzik a mandulafa, mikor a sáska nehezen vánszorog, és a fűszer mit sem ér, mert az ember elmegy örök hajlékába, és siratók járnak körül az utcán; amíg el nem szakad az ezüstfonál, és el nem reped az aranyedény, amíg össze nem zúzódik a korsó a forrásnál, és el nem törik a kerék a kútnál: visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta. Csupa hiúság!-- mondja a Prédikátor -- minden csak hiúság!
Lk 9,43b-45 - Ekkor mindnyájan elcsodálkoztak Isten nagyságán. Mivel mindannyian csodálkoztak azon, amit tett, ő így szólt tanítványaihoz: „Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat, mert az Emberfiát az emberek kezébe adják.” Ők azonban nem értették ezt a beszédet. El volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják, de nem merték őt kérdezni e beszéd felől.
/:„Csupa húság! minden csak hiúság!” Kinek kell, az megérti, kinek nem, az elől rejtve marad! Mert ez az Úr akarata. Ki nem való oda, azt Isten távol tartja! Mert végtelen bár a szeretete, de a bölcsessége is.
Bár a szem többet lát, mint mi hasznára válik a szívnek, mégis bátorít a próféta? Nem. Hiszen figyelmeztet rá, hogy minden tett ítéletre számíthat. Akár bohóság, akár kedv, akár élvezet, akár akarat dolga volt is a cselekedet. Hogy később meg ne bánjam tettemet, és vissza ne tartson attól, mit még megtehetnék. Valóban, minden csak hiúság? Bizony, mi ember öncélúságából ered, az csak önmaga iránti lágyság, engedékenység, önzés, önteltség, elbizakodottság, fölény, büszkeség, nagyképűség. Ki vagyok, ha magamnak vagyok, aki pedig Isten nélkül nem is vagyok, s csak addig vagyok, míg Isten megtart ebben az életben, és amíg esélyt lát arra, hogy még változásra, kiteljesedésre esélyt adok magamnak. Nincs korai halál, de van korai vég! De az is lehet valami rossznak vagy jónak is a vége. De Isten egyedül az, aki ezt megítélheti.
Azonban, arról, amikor azt mondja Jézus, hogy attól féljünk ki a lelket is megölheti, azt gondolom, hogy arról is szól e helyen, hogy a lelkek barátságát kell keresnünk már itt e világban. Akik segítenek abban, hogy eljuthassunk az üdvösségre. Akik többre becsülik a lélek szerelmét, mint a testi szerelmet, akik ráéreznek arra, hogy a testi örömök mulandók, sőt talán állandóan csalódást okoznak, vagy legalább is a kielégültség hiányát fokozzák, míg a lelkek barátsága, szeretete abban a tudott, és minduntalan vágyott beteljesülésre készül, melyet tudva tud, hogy e világban sosem teljesülhet, csak Isten teljes látásában. Pontosan azért, mert a Bernáti élményben hisz, hogy a legtökéletesebb szeretet, mikor önmagát is Istenért szereti, kit szerethet azonosan a másikkal azonosultan, Istenben, és Istenért. Mi a legfőbb jó, és amiért képes, akar, tud, vagy csupán igyekszik minden kevesebb jót feláldozni, küzdve a hiúság ellen, vállalva áldozatot üdvéért!
Istenem, kevés miden vágyam, akaratom, a legfőbb jó elérésére, ha az nem párosul a Te kegyelmeddel. Szentelj meg úgy, hogy bölcsességem, akaratom, önzetlenségem, szeretetem, a Tiéddel képes legyen azonosulni, hogy Benned legyek képes teljesülni és teljesíteni azokat, kiket e földön szeretni engedsz! Ámen:/
