Ember, hol a Te hatalmad?
Jób 38,1.12-21; 40,3-5 - És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta: Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy, és kijelölted-e a hajnalpír helyét, hogy megragadja a földnek széleit és lerázza róla a gonoszokat? Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag, és színeket öltsön, miként a ruha, hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat, és megtörjék a felemelt kart? Eljutottál-e a tenger mélységeibe? Jártál-e az óceán fenekén? Kitárultak-e előtted a halál kapui, és láttad-e a halálárnyék portáit? Szemlélted-e a földet széltében? Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod! Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol van a sötétség helye, hogy mindegyiket határába elvezesd, és tudd az ösvényt házához!? Te ezt tudod, hisz akkor születtél, és napjaid száma igen nagy!
És felelt Jób az Úrnak: „Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam? Kezemet a számra teszem! Egyszer szóltam, bár azt is elhagytam volna! Meg másodszor, de nem teszem többé!”
Lk 10,13-16 - Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek. És te, Kafarnaum! Ugye az égig emelkedtél? Az alvilágba süllyedsz! [Iz 14,13.15] Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.”
/:Az Úr így kezdi Jóbhoz intézett intését: „Ki az, aki elhomályosítja a gondviselést belátás nélküli beszédével?” Mert egyetlen szóra sincs jogom, mi nem Istentől való, s ami Isten nagyságát megkérdőjelezi. Olyan parányi az ember, hogy még gondolatával sem méltó rá, hogy vitassa Isten egyedüli hatalmát! De, e hatalomból, mit bírhat mégis az ember, hogy Hozzá hasonlatosságot kap érdemtelenül? Mi az, mi Isten kedvére való, és mi az, mi már ellenére szolgál? Hol az Ember teremtett csekélységének határa, mégis benne Isten végtelen természete? Rejtve! Ahogy Isten arca, úgy ismerete, mindaddig, míg Isten ki nem engesztelődik az Emberrel. „Tisztátalanságaik és vétkeik szerint bántam velük, és elrejtettem előlük arcomat.” [Ez 39,24] De végül, elküldte az egyszülöttét, hogy feltárja igazságát, és az ember tévedéseiből megtérjen. Aki maga tesz tanúságot arról, hogy miért jött: „Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” [Mt 11,27]. „Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” [Jn 6,40]. Isten a maga létezését kínálja az embernek, a Vele való közösséget, de arra, az embernek saját kicsinyességét kell leküzdenie, meg kell tudni alázkodnia Isten előtt; elfogadni, hogy teremtett lény, ki Isten akaratából van, és Isten végtelen irgalmának van alárendelve. Mert bár e világban a legnagyobb hatalommal bír az Ember, de e hatalma semmi, ha Isten örökkévalóságában akar részesedni. „A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna.” [Lk 22,26], vagy: „és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” [Mk 10,44] Ahol hatalmával nem, egyedül alázatával érvényesülhet, mire az Istentől megtapasztalt szeretet teszi képessé, ha természetét képes e szeretetnek alávetni, amire képességet kapott. Tehát a test képes szolgálni a lelket, és minden erejével a lélek képességeit kiművelni, hogy annak élete örökké lehessen. Mert először a test fejlődik és éri el a felnőtt kort, mikor önrendelkezésével belátásra bírhatja mi hasznos, mi jó, és mire van. Majd a test szolgálatával köteles kiművelni a lelket, és eljuttatni azt Isten látására, aki lélek, akiből rész az egészben. Így válhat méltóvá a test a halálra, a lélek a Végtelen hatalmában való részesedésre, de sorsában Isten végtelen irgalma mond majd ítéletet.
Segíts meg Istenem, hogy alázatodat magamra bírjam venni, hogy szavaid, tetteid, mit nekem adsz, rám bízol, képes legyek életre váltani, hogy lelkem, és majdan szellemi testem megláthasson téged, és Veled legyen örök boldogságban! Ámen:/
