Hitemben lélekké lenni!
Gal 3,1-5 - Ó, esztelen galaták! Ki babonázott meg titeket, miután a szemetek elé tártuk a megfeszített Jézus Krisztust? Csak azt akarom tőletek megtudni: a törvény cselekedetei alapján kaptátok-e meg a Lelket, vagy az igehirdetés hívő hallgatása által? Ennyire oktalanok vagytok? Amit a Lélekkel kezdtetek, most a testtel fejezitek be? Hiába éltetek át oly sok mindent? Akkor bizony hiába! Aki tehát a Lelket adja nektek és csodákat művel köztetek, a törvény cselekedetei, vagy az igehirdetés hívő hallgatása alapján teszi-e ezt?
Lk 11,5-13 - Azután így szólt hozzájuk: „Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: „Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki”; a másik viszont belülről ezt feleli: „Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!” Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!”
/:Sokszor érezzük úgy, hogy könyörgéseink hiába valók, nem találnak meghallgatásra. És már kezdek csüggedni, elbizonytalanodni, végül felhagyok könyörgésemmel, mondva, hogy Isten nem figyel rám, nem érti meg, mire van szükségem.
Ahhoz már erős hitemnek kell lenni, hogy arra gondoljak, hogy nem vagyok elég állhatatos, nincs bennem elég bizalom Isten iránt, vagy, ami még ennél is lehetségesebb, és talán az előbbi okok forrása is, hogy nagyon távol vagyok Istentől ahhoz, hogy megértsem, hogy kérésem földhöz ragadt, túl aktuális, időszerű, divatos, szűk látóterű.
Pedig Isten az Ő szeretetét nem aprózza el napi nyalókákra. Tegnap voltam vásárolni, egy anyukára figyeltem fel, aki pici gyermekét terelgette hangos szóval. A gyermek elfoglalta magát az üzletben, miközben édesanyja vásárolt, aki nem volt képes a vásárlásra koncentrálni, mert mindig azzal volt baja, hogy a gyermeke éppen hol van, és mit csinál. Állandóan szólongatta, hogy jöjjön oda, ahol ő van éppen, végül odament, ahol a gyermek volt, és azt csinálta, amit szerinte a gyermek szeretett volna, de látszott, hogy a gyermek egészen mással foglalkozik, és már őt is zavarja, az édesanyja viselkedése. A végén, az édesanya – kínjában talán – odáig ment, hogy felkínálta a gyermekének, hogy mit vesz neki, mivel akarja egészen magához kötni, láthatóan nem érdekelte, hogy a gyermek szeretné-e vagy sem, de győzködte. Míg végül a három – öt év közötti gyermek rá nem hagyta, hogy: jó, vedd meg.
Az Isten ennél jóval bölcsebb, még azt a kérést sem hallja meg, ami nem illik bele a tervébe. Nem tér el eredeti tervétől a kedvemért. Azt mondta, hogy szabadságot ad mindenben, szabad kezet a döntéseimben, amihez minden támaszt, körülményt, segédletet, feltételt megteremtett, az én döntésem az, hogy a legjobbat tegyem, amire szükségem van, ami nekem jó. Megengedi azt, hogy a múltat megismerjem, hogy tapasztalatot szerezzek arról, hogy minek mi lehet a következménye, mérlegelhetek döntéseimben, és sorrendiséget is felállíthatok, fontos, fontosabb, legfontosabb között.
Kell, hogy én állandóan, minden piszlicsáré dologgal Hozzá szaladjak, és nyafogjak, hogy ezt, meg azt tegye meg nekem? Nem elég nekem, ha a magam és szeretteim üdvösségéért mindent, bármit megtesz, feltéve, hogy magunk is megteszünk érte mindent? Ráadásul Isten tudja a legjobban, hogy ahhoz, hogy elérjem, mire van szükségem, napi szükségleteimet is tudja! Amiért én állandóan aggódok, ami azt bizonyítja, hogy nem tudom mire van valójában szükségem, hiszen, ha tudnám, nem aggódnék, hanem annyira erős lenne bennem a tudás, hogy előteremtéséért megtenném amit kell, hiszen az élni akarás ösztöne a legtermészetesebb ösztöne minden élőlénynek, ami Isten teremtő akaratából sajátja minden élőlénynek!
Az ember annyival több, minden élőlénynél, hogy Isten a maga hasonlatosságára teremtette, tudást adott neki, értelmet, és lelket, a sajátjából egy részt, ami az ember teremtett valóságán túlmutató értéke, ha azt értékének elfogadja, és értékén kezeli. Ez az, ami arra kell, hogy vezesse az embert, hogy engedje természetét a lélek által vezetni, hogy az Isten bölcsessége hassa át minden kérését, és minden akaratát, sőt, vágyát és értékítéletét.
Istenem, taníts meg engem a lélek iránti alázatra, engedelmességre, hogy ne, sőt egyre inkább ne eszem, vágyam, testi kívánságaim, érzékeim vezéreljenek, hanem engedjem át magam a lélek hatalmának, hogy érzékeim egyre inkább a lélekre bírják bízni magukat! Ámen:/
