Újra, egy új napra hívsz meg
Ef 1,15-23 - Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusban való hitetekről és az összes szent iránti szeretetetekről, nem szűnök meg hálát adni értetek, megemlékezve rólatok imádságaimban, hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.
Lk 12,8-12 - Mondom pedig nektek: Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt Isten is megtagadja angyalai előtt. Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlelket káromolja, annak nincs bocsánat. Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok.”
/:Újra, egy új napra hívsz meg - vezetsz be Istenem. Hogy e napon, a Te áldásoddal, és megszenteléseddel beavass a teljességedbe még jobban, mint eddig bármikor. E nappal, még közelebb kerüljek Hozzád, még jobban megismerjelek e nap titka által. Mindehhez elküldöd Szent Fiadat hozzám, aki teljessége annak, „aki mindent mindenben betölt”, a Te örökkévalóságodnak.
Krisztus teljességében teljes az egyház. És, még az sem szükséges, hogy nagybetűvel írjuk, mert nem általunk – emberek által lesz Krisztus egyháza nagy, hanem Isten akaratából, aki minden hatalmat Krisztusra ruházott, mely hatalom az Istentől való, Istenben van, Istené! Így lett Jézus a mindenség fölött álló fő! Az Evangélium, az örömhír maga!
A mai nap üzenete ebben a mondatban csúcsosodik ki számomra: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt.” (Arra is érdemes odafigyelni, hogy az idézett első két mondatából az látszik kiderülni, hogy a megtestesült Isten és Isten között ott van az angyalok serege, egyszer erről is érdemes lesz elmélkedni.)
Láttam egy álmot. A pápa körül szolgálatban vagyok, bár nem közvetlen szolgálatára, amikor meglát, és megkér, hogy hozzak neki egy fél pohár vizet, ásványvizet. Tőlem kéri, aki szentségét még megnevezni sem bírom, keresem a rá legmegfelelőbb megszólítást emlékezetemben, míg megtalálom, húzom az időt, piszmogok – majd megmaradok az Őszentsége használatánál, félve, hogy elfelejtem; de nem tudom, hogy milyen módon illik neki e pohár vizet felszolgálni. Megismerek ott egy titkárnőt, aki úgy gondolom, hogy majd segítségemre lehet, de nem jutok el hozzá, mert közben minduntalan más dolog vonja el figyelmemet, amit meg kell tennem, mint feladatomat, vagy meg kell hallgatnom még valakit. Miközben egyre jobban nehezedik rám, hogy Őszentsége várja, tőlem, a fél pohár vizet. Végül is nem jutok el hozzá, felébredek. De odáig eljutottam, hogy nevén nevezni bírjam. Mégis kudarc, mert nem teljesítettem a kérését. Körülményességem, képtelenségem, vagy a részletekkel vesződésem okán, talán, mert nem hiszek abban, hogy nekem kell e szolgálatot ellátnom, vagy félek Őszentsége elé kerülni, méltatlannak érezve rá magam?
Megvallani az Istent, azt is jelenti, hogy önmagam előtt is, sőt legelőbb, majd csak azt követően lehetek képes rá, hogy a világ előtt se szégyelljem, hogy hiszek! Hiszek Istenben, Egyházában, Krisztusban, megváltásában, az üdvösségben. Abban a szeretetben, Aki mindent én érettem teremtett, ezt az egész világmindenséget, hogy engem meggyőzzön arról, hogy szeretetéből, szeretetében vagyok, és e szeretetében akar engem magához vonzani, nem ellenemre, de, hogy örök életem legyen! Ezen túl, minden más, másodlagos kérdés, ennek a legfőbb kérdésnek alárendelt kérdés! Hogy mit eszünk, mit iszunk, mibe öltözünk, hol lakunk, hova megyünk nyaralni, és, hogy mi lesz holnap.
Egyetlen egy dolog a fontos, hogy higgyek Istenben annyira, hogy minden körülményt ennek a szeretetben fogant hitnek alá tudjak rendelni, és erről tanúságot tegyek, ami nem más, mint megerősíteni a másikat is ebben a hitben! Ez nem magától értetődő dolog, hanem a kegyelem által tudatom alakítása, tökéletesítése, „rezdülésbe hozva a lelket” (boldog Newman), mígnem lelki emberré nem válok. Mert az élet, vallom, arra való, hogy tudatos hívővé, tudatosan lelkesültté legyünk.
Segíts Istenem, hogy hitedben minden nappal tökéletesebbé lehessek, és hitvallásom, minden nappal őszintébben, tisztábban zengjen, Hozzád vezetve azokat is, kik keresnek téged. Áme:/
