Békességet vinni az emberek közé.
2Tim 4,9-17a - Siess, jöjj hozzám mielőbb! Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, és elment Tesszalonikibe, Krescensz Galáciába, Títusz pedig Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot is vedd magadhoz, és hívd el: jó hasznát tudom venni a szolgálatban. Tichikuszt elküldtem Efezusba. A köpenyemet, amelyet Troászban Karpusznál hagytam, arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfőképpen a pergameneket. A rézműves Alexander sok rosszat tett velem; az Úr majd megfizet neki tettei szerint [Zsolt 62,13; 28,4]. Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegült ugyanis szavainknak. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, - ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22].
Lk 10,1-9 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.”
/:Békességet vinni az emberek közé. Pál csalódásairól, veszteségeiről beszél, de lelkében mégis békesség lakik, csend, és nyugalom. Kívüle van a vihar, az Istennel való magányában békesség lakik. Ez a békesség arról szól, amit Jézus is mondott „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, … Ne aggódjatok tehát a holnap miatt” [Mt 6,33-34]. A belső béke, ami az Istenbe vetett bizonyosság nyújtotta biztonságból fakad.
Erről beszél boldog Newman bíboros is: „Az óceán mélye, a földet körülövező víz óriás birodalma éppoly nyugodt és csendes viharban, mint szélcsendben. Ilyen a szentéletű emberek lelke is. A béke forrása áradozik bennük megmérhetetlenül.” Majd még egyértelműbbé igyekszik tenni gondolatát: „a kereszténynek mélységes, nyugodt, titkos békessége van, amelyet a világ nem lát. Hasonló valami magányos és árnyékos helyen fekvő forráshoz, nehezen közelíthető meg. Ideje nagyobb részében magában van és magányosság az igazi állapota.” És ehhez a magányossághoz ragaszkodik, mert ebben a magányban érzi jól magát, mert ott találja meg Istennel a legbensőbb egységét. Bizony, a lélek magányos, ez a természete, de ez a magányossága Istenben lévő magánya, aki soha élőknek nem engedi magát láttatni, mert a bűn nem érintheti, mi pedig, bizony, a világ szennyében oly távol vagyunk Istentől, lelkének tisztaságától, hogy csak vágyódunk arra, hogy közelébe férkőzzünk. Ez, a lelkünk vágyódása, amely éppen annyira nem látható, mint Isten, - ezért keresi a test is a magányt, hogy ott szólni engedje, hangozni a lelket, amely hangjához szoktatni akarja a testet, hogy a test érzései a lélek érzései lehessenek, lelkesültté váljon a test - mert ez az a részünk, ami az isteni részünk, ami emlékeztet bennünket arra, hogy honnan származunk, és hova tartozunk. Mégis, amennyire sajátomként tudhatom a leket, kell tudnom, hogy Istenénem lakik bennem, amivel – ami által, csak az örök életben azonosulhatok, kerülhetünk Istenhez közel – lehetek egységre Vele, miután Isten szeretetében egészen megtisztultunk, elhagytuk világiasságunk minden emlékét, ismertetőjegyét. Ki kell, hogy égesse a lelket a szeretet, mert csak egészen tisztán lehet az Istennel újra egységben. Ami a megújított egységem Istennel, az által, hogy tudatos létemmel mondtam ki akaratára akaratomat – ami az életem végkicsengése – hogy legyen meg a Te akaratod, rajtam; ez az akaratban való egység az, ami megerősíti Isten dicsőségét égen és földön! Ez a szentek közösségének az ismerete, élménye, ami az egekből sugárzik a földre, emberek buzdítására, és Isten dicsőítésére.
Vezesd Istenem testemet és lelkemet e dicsőségre! Ámen:/
