A békesség Istene, a szeretet Istene
Ef 3,14-21 - Ezért hajtom meg térdemet az Atya előtt, akitől minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével. Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen.
Lk 12,49-53 - Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával” [Mik 7,6].
/:A békesség Istene, a szeretet Istene ne higgyük, ne értsük félre, mert e szavaival nem átkot szór, sokkal inkább szomorúan vetíti előre látomását, ismerve, felismerve az Ember együgyűségét, a bűnnel szembeni gyengeségét, melyet önmaga ellenére fordít, talán kegyes önsajnálatból, gőgösségéből, önmaga istenítéséből, a világ szándékos félreértéséből, vagy esetleg tévedéséből. Mert oka számtalan van, mi miatt az Ember nem képes felfogni Krisztus tisztaságát – végtelen szeretetét, inkább félremagyarázza, és értelmezi, mint sem alázatával követné, hogy beteljen Isten egész teljességével.
Mert ilyenek vagyunk, sosem a teljességet akarjuk megragadni, vagy arra képtelenek is vagyunk, hanem csak azt, ami kedves, ami pillanatnyi érdekeinket szolgálja. Megelégszünk sajnos önmagunk vágyainak kielégítésével, nem is törekszünk arra, hogy Isten szándékát megértsük. Az a végtelen gazdagság, mely dicsőségét alkotja, nem engedjük, hogy megragadjon, hogy felemeljen. Nincs bennünk líra, romantika, e világi értékeken túli értékek felé elég érdeklődésünk, inkább lehűtjük kíváncsiságunkat is, csak, hogy e földön boldoguljunk.
Meg sem halljuk, vagy nem is érdekel, hogy Jézus a Krisztus egyetemességében mit szeretne, és, hogy mennyire vágyik arra, hogy be is teljesedjen! Nekünk vannak saját álmaink, saját vágyaink, és nem törődünk mások, sőt Isten álmával, vágyával. Nem is akarunk alkalmazkodni bárkihez is, mindaddig, míg a magunk elképzelései nem teljesülnek, sőt, ha netán teljesül, gyorsan keresünk magunknak újabb álmot, vágyat. Önzés ez, gőg, vagy alkalmatlanságunk Isten terveire? Mindegyik, talán magunk szegénysége, hogy a világba annyira beleágyazódunk, hogy szeretnénk megfeledkezni arról, hogy nem önmagunkban, önmagunkért vagyunk; mert lettünk, Valaki akaratából, és vagyunk Valaki akaratára; s hogy Annak örökérvényűségében e parányi idő, mit e földön elidőzünk – amihez a muníciót is tőle, bőkezűségéből, és végtelen gazdagságából, nagyvonalúságából kaptunk, ami mind a szeretetében van -, csupán egy pillanat, egy momentum, egy vessző, vagy talán oly parányi esély, hogy, ha nem akarunk Neki megfelelni, akkor csekélynyi veszteségeként voltunk, és leszünk semmivé. De, azt tudnunk kell, hogy a mi általunk eltékozolt esélyért is Ő már megszenvedett, sőt megszenvedi folyamatosan, amíg a végső ítéletével le nem záródik a történetünk, mert Ő minden hajunk szálát, minden pillanatunkat, eseménytelenségünket, és döntéseinket ismeri, és számon tartja.
Ellenben, ha megpróbáljuk beleélni magunkat Isten örökkévalóságába, akkor részeseivé is válhatunk, mert akkor hajlandó Ő mindent irgalmával elnézni nekünk. Mert, mind az, mit abból mit kaptunk, azzal hajlandók vagyunk az Ő végtelen gazdagságát tovább gazdagítani, azért bőséges árat fizet, azzal, hogy örökösévé tesz! Egyetlen egy a kérdés: hogy gazdagsága számomra mennyire képvisel értéket! Vágyom-e gazdagságában részesülni!
Ha ilyen, e világi módon, anyagiasan próbálom, a földtől keresni utamat az ég felé, talán így is van esélyem arra, hogy eljussak oda, az a fontos, hogy Istent ne lehúzni akarjam magamhoz, hanem én akarjak Hozzá emelkedni.
Bocsáss meg Istenem, hogy többre vágyom. Nem akarom a Te végtelen szeretetedet kihasználni, a magam értékévé alacsonyítani. Segíts, hogy csupán addig, amíg engeded, és amit adsz nekem képességet, azt az időt és azt a képességet a Te szolgálatodra legyek képes fordítani, hogy e világi életemmel is a Te dicsőségedet szolgálhassam, majdani ítéletedre türelmetlen örömmel készüljek, nem is ítéletként, de szent színed látását vágyva, mit tartogatsz öröködben. Add, hogy erre az örömre vezessenek el mindennapi megtéréseim! Add, hogy életemmel szolgálhassam azokat, akik szolgálatára rendelsz! Add, hogy szolgálatommal az ő üdvösségüket szolgáljam! Ámen:/
