Mintha énekszó csendülne Jézus ajkáról, de meghívás!
Jel 7,2-4.9-14 - Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan azt kiáltotta a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: „Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!” Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzséből. Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, és hangosan azt kiáltották: „Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül [Iz 6,1], és a Báránynak!” Ekkor az összes angyal körülfogta a trónt, a véneket és a négy élőlényt, és a trón előtt arcra borulva imádta Istent: „Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen.” Ekkor a vének közül megszólalt az egyik, és azt kérdezte tőlem: „Kik ezek, akik hosszú fehér ruhába vannak öltözve, és honnan jöttek?” Azt mondtam neki: „Uram, te tudod!” Erre ő azt mondta nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében [Dán 12,1; Ter 49,11].
1Jn 3,1-3 - Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent.
Mt 5,1-12a - A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak.
Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak.
Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent.
Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam.
Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.”
/:Mintha énekszó csendülne Jézus ajkáról, de meghívás! Jézus a boldogságról szóló tanítását talán nem véletlenül kezdi a lelki szegényekkel. Mert, ha bölcsen olvassuk a szavait, akkor felismerjük azt, hogy a lélek különböző erényességéről beszél:
Akik sírnak, azok az alázatosak, akiknek nem természetükből fakad az alázatuk, de mégis magukra veszik, megszenvedve azt.
A szelídek, kik a lelkükből merítenek erőt ahhoz, hogy mindent elviseljenek, ami nem a test ereje, mert, ha az lenne, akkor az nem szelídség volna, hanem erőlködés.
Akik a világ igazságtalanságait kénytelenek elszenvedni, csak azért, mert e világon túli igazságokra vágyódnak, mernek vágyódni, és e miatt éh gyötri őket, azok a lelkükben éheznek.
Akik megélik Jézus szavait: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” [Lk 6,36] velünk, úgy kell nekünk is embertársainkkal, azok boldoggá lesznek Isten irgalmában.
Akiknek tisztasága nem kívül van, hanem a lelkükben, belülről árad, sikerül nekik megélni a lélek tisztaságának vágyát, ők egy másik lelkesült csoportot alkotnak.
Akik pedig ahol megjelennek, csak a békesség megszerzésére törekednek, mert együgyűségük árán is Isten békességét terjesztik, ők megint mások, akik Istennél helyet kapnak.
De, akik az igazságért áldozzák oda magukat, és mi is már áldozatoknak tartjuk őket, Isten előtt, vértanúságukért, természetesen Jézus is kiemeli őket.
Legutoljára hagyja Jézus azokat, akik az Ő személyéért állnak helyt, a megtestesült Istent tisztelik Benne, és ezért kitartanak életük árán is mellette, a tanítása és példája mellett.
Mind – mind a kegyelmesek, akik magukra veszik Isten lelki adományát, ugyanis, „a Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele” [1Kor 12,7], mondja Pál. Amit, ha elfogadni bírunk, bátran, örömmel, ujjongással viseljünk, azért nem marad el jutalmunk, ami a mennyei boldogság; bár misztikum, de hitünket foltozzuk be e világi boldogság élményünk megtapasztalásával, addig, míg meg nem élhetjük. Amikorra ráébredhetünk majd, hogy milyen szegényes volt is emberi természetünk, képzelőerőnk, ellenben milyen bőkezű, határtalan Isten gazdagsága, mit megosztani hajlandó velünk, irigység, fösvénység, gőg, erőlködés, felsőbbrendűség nélkül.
E boldogságról szóló tanítások között nincs és, mindegyik kijelentés önmagában álló, „mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból” [1Kor 12,14]! Ez a sokszínűség jellemzi Isten gazdagságát, erejét, hatalmát - szeretetét. Rá kell döbbennünk, hogy Jézus azért „korteskedik” Isten ügyéért, mert értésünkké akarja tenni, hogy Isten, aki a szeretet, a világ feletti hatalmát nem önmagában akarja bizonyítva látni, hanem velünk, általunk – miközben értünk, akik szentekké, boldogokká akarunk lenni. Nem önmagunkért - ez csacsiság, hanem azért, hogy általunk Isten megdicsőüljön! Csak így dicsőülhetünk meg mi is, csak így lehetünk szentekké mi!
Hogy rólunk, kik boldogokká lehetünk, szóljon a próféta szava: „„Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében”, akik fáradhatatlanul zengeni bírjuk majd: „Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen.”
Ehhez el kell hinnünk magunkról, már ma: „most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk”. És akkor, „látni fogjuk őt, amint van. Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent.”
Ez a csodálatos, és boldogító üzenete a mai napnak, ünnepeljük meg, mely ünnep erőgyűjtés legyen a mindennapok küzdelméhez, az állhatatossághoz, a hűséghez, a kegyelem megéléséhez – hogy nyilvánvalóvá lehessen, ami ma lehetőségünk!
Istenem Benned van erőm, erősíts engem, hogy eljutni bírjak szentjeid körébe, a Te dicséretedre! Ámen:/
