Ha nem lenne semmi más bizonysága
2Mak 7,1-2.9-14 - Történt pedig, hogy elfogtak hét testvért is anyjukkal együtt. Ostorral és szíjjal verette őket a király, hogy a törvényben tiltott sertéshúsevésre kényszerítse őket. Ekkor közülük az első így szólt: „Mit akarsz velünk és mit kívánsz tudni tőlünk? Mi készek vagyunk inkább meghalni, mint megszegni az atyáinknak adott isteni törvényeket.” Azután halálraváltan így szólt: „Te gonosz! A jelen életben ugyan elveszítesz minket. A világ Királya azonban a föltámadásban örök életre kelt minket, mivel az ő törvényeiért halunk meg.” Utána a harmadikat csúfították el. Ez, mihelyt felszólították, mindjárt kidugta a nyelvét, bátran odanyújtotta a kezét, és bizalommal eltelve így szólt: „Az égből kaptam ezeket. Ezért Isten törvényeiért lemondok róluk, mert bízom benne, hogy úgyis visszakapom ezeket Tőle.” A király pedig és az övéi megcsodálták az ifjú lelkierejét, hogy szinte semmibevette a kínzásokat. Ennek elhunyta után a negyediket kínozták meg hasonló módon. Ez, amikor már halálán volt, így szólt: „Vigasztalás azok számára, akik az emberek által halnak meg, hogy bízván bízhatnak Istenben, aki újra feltámasztja majd őket. Neked azonban nem lesz feltámadásod az életre.”
2Tessz 2,15 - 3,5 - Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, bátorítsa és erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben. Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje, amint nálatok is, terjedjen és dicsőségre jusson, s megszabaduljunk az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert a hit nem mindenkié. Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket és megóv a gonosztól. Ami titeket illet, bizalmunk van az Úrban, hogy megteszitek és meg fogjátok tenni, amit parancsolunk. Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére!
Lk 20,27-38 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: „Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének [MTörv 25,5-6; Ter 38,8]. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. Előbb a második, majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.” Jézus ezt felelte nekik: „E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek. Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat „Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének” [Kiv 3,6] mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
/:„… ha nem lenne semmi más bizonysága kinyilatkoztatásunknak, mint csak e kegyelemmel telt érv, hogy felemel, megnemesít és hódolatossá tesz minket, hogy várakozással telít és áhítatra késztet, ez is bizonyára több lenne az elegendőnél.” (John Henry Newman)
Végtelen gazdagságát tárja ki előttünk Isten a mai tanításban.
Szent Pál szavai először megnyugtatást árasztanak, majd bátorít a hitben való életre, végül e hitben megerősödve, az Evangéliumban Jézusra bízza a tanítást.
Pál a cselekedet három formáját kínálja ahhoz, hogy hitünkben megerősödjünk, és bizalmat találjunk: a jótett, a beszéd – megvallás, és az imádság. E három kell ahhoz, hogy eltöltsön bennünket a hit, és azon túl, közösségre jusson, mely személyes hitünk megerősítését szolgálja. De tudnunk kell, hogy a hit kegyelme nem mindenkinek adatik meg. Tisztelnünk kell, hogy e kegyelmet Isten annak adja, akinek akarja. Az az Isten, aki az élők Istene, akiért él mindenki. De, ha mindenki, akkor még a bűnös is? Ez érdekes, de fogadjuk el azt, hogy még a bűnös is. Mert, ha a bűnös is Istennek él, akkor azért, hogy az igaz felismerje a bűn és az igazság közötti különbséget, hogy ki igazságra vágyik, annak egyértelmű legyen mit kell gyűlölnie, és mit szeretnie! Hiszen, ha bennem nem lehetne meg e választásra való lehetőség szabadsága, hogyan szerethetném az igazságot. Mely „felemel, megnemesít és hódolatossá tesz”, várakozással tölt el, és „áhítatra késztet”. Mert bár tudom, hogy rosszra vagyok képes, de a jót akarom tenni.
Az itt elhangzó példabeszédben az e világban fontos közösség megőrzése, az arról való gondoskodás felelőssége, mint az emberi kicsinyes szempont kerül szembe az Isten teljes értékű elgondolásával. Aki, ha méltóvá válik az Istenfiúságra, akkor ott nem lesz megkülönböztetés már közöttük.
Mindenki egyformán fontos Isten számára, míg nekem, embernek vannak fenntartásaim, skrupulusaim, és vannak elvárásaim, és ragaszkodásom. A szeretetem személyekhez kötődik, és ebben a kötődésemben vannak kategóriák, amikhez ragaszkodok; ezek a kategóriák is az én jellemem részei, engem jellemeznek a kategóriák, rólam szólnak, nem Istenről! Gyarlóságom, behatároltságom, töredékességem ez, amit tudni kell elfogadnom, és nyesegetni, alakítani, ha azok Istennel való kapcsolatomat akadályozzák. Erősíteni kell azokat az ágakat, melyek Istennel való közösségemben erősítenek, és nyesegetni azokat, melyek tőle elvonják figyelmemet. A jó házasság, a jó barátság, a jó emberi kapcsolat az, amelyben egymás figyelmét tudjuk Istenre irányítani. A nélkül, hogy megaláznánk a másikat, mégis alázatra bírja. Ezt az isteni tökéletességet törekednek megvalósítani azok, akik magukra vállalják a szüzesség fogadalmát, hogy mindenkit szeretni egyazon lélekkel. Mi, világi emberek, elégedjünk meg azzal, ha sikerül Istenülten szeretni azokat, akiket szerethetünk, akiket szeretnünk kell, akik szeretetét viszonozni kötelességünk, és akiket szeretnünk felelősségünk Isten előtt!
De, azért, azt is fogadjuk el, hogy minden emberben felsmerhetjük Istent, a minden élőben jelen lévőt, aki a bűnben is a megváltásunkat volt képes garantálni, és ez nem egy egyszerű múlt idő, mert ahogy megismerhetjük Istent, Benne a múlt és a jövő is jelen, tehát a megváltásunk jelenidejűségének egyben a bizonyítéka is!
Istenem, magamon érzem, tapasztalom a Te szeretetedet, ami személyemhez szóló, mégis oly jó tudni, hogy ugyan ezzel a szeretettel vagy szeretteim iránt is. E tudás, mely hitemben gyökeredzik, bátorít abban, hogy irántuk érzett szeretetemben a Te szeretetedre merjek, bírjak hagyatkozni. Így, amikor magamra veszem a nap áldását, megszentelő kegyelmét tőled, akkor dicséretemben, magasztalásomban adok hálát azért, hogy őket is szereteteddel ápolod, véded, óvod, és betöltöd, hogy mi mindannyian a feltámadás fiaivá lehessünk egykor! Ámen:/
