Mit ér bármilyen míves épített épület … ha
Ez 47,1-2.8-9.12 - Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. Azt mondta nekem: „Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.
vagy
1Kor 3,9c-11.16-17 - Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem; más pedig arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá. Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat. Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az.
Jn 2,13-22 - Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. A galambárusoknak pedig azt mondta: „Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: „Emészt engem a buzgóság házadért” [Zsolt 69,10]. A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: „Milyen jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?” Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!” A zsidók erre így szóltak: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?” De ő a saját testének templomáról mondta ezt. Amikor föltámadt halottaiból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.
/:Mit ér bármilyen míves épített épület, mely templomként szolgál, ha benne a szentséget a lelkek temploma nem építi fel, meg nem őrzi, és nem élteti!
Isten mondja magáról: „Én vagyok, aki vagyok”! [Kiv 3,14] Aki a minden a mindenben, bennem is, a halandóban. Mert minden mi teremtmény, a lélek teremtette létező, Akit nekem, az Embernek, mint a világ egyetlen tudattal bíró teremtménye kell megdicsőítenem pontosan az által, hogy felismerem, megismerem, elfogadom, szentségi méltóságát, mely mindenben és mindent uralmával éltet, tart, és akarja, hogy legyen. Legfőképpen, hogy bennem létező valóság, mint aki a tudatomat, szívemet és lelkemet betöltő jelenvalóság, vagyis általam válik anyaggá, Aki ebben az anyagi teremtett változóban válik változatlan, és örök életté!
Minden hatalom, mi a földön, vagy a világban van, attól hatalom, hogy hatalmát bírja valaki és valami felett, amivel rendelkezik, amit bír. De egyedül Isten hatalma az, ami minden hatalmat megszentelő, mert hatalmával mindent megszentel, erre van a hatalma, hogy mindent hatalmassá tegyen! Mert minden hatalom, mi rajta kívül van, az mulandó, enyészetté lesz. A lélek hatalma egyedül mi örök!
Ha bennem a lélek élet, éltető, és életét táplálom, általa élek, vele élek, és rábízni bírom magam, akkor az, mi örök bennem, hatalommal bír a fölött, mi a test, mi a gondolat, és mi annak mulandó érdeme. A lélek magába foglalja személyem örök-értékűségét, és egyesíti Istennel, akit így személyem megdicsőít. Mert minden lélekkel, aki Krisztusra, mint alapra épül, az Isten hatalmát erősíti meg, és dicsőségét növeli, így Isten erejét gazdagítja.
Érdekérvényesítő lényem felteszi a kérdést, hogy miért jó ez nekem? Mikor én, a testi ember úgy is értéktelenné leszek, megszűnök lenni. De, e kérdés torz, fars!
Ha lelki ember vagyok, aki hiszem, tudom, hogy legelőbb lélekből lettem, ki testet öltő szabadsága vagyok a Teremtőnek, hogy magát bennem, a szeretete által megsokasítsa, számomra önálló szabadságot adva arra, hogy bizonyítsam az Ő minden felett álló, de mindent betöltő, átjáró szeretetét, akkor ráébredek, hogy e világi életem nem más, mint érte lévő szolgálat, a szeretet szolgálata, és beteljesedése, amire vagyok. A szeretet temploma vagyok, aki nem kufárkodásra, haszonszerzésre, ügyeskedésre, gondolataim saját érdekeim kielégítésére – önérvényesítésemre - rendeltetett, hanem egyedül csak azért, hogy megdicsőítsem Teremtőmet! És e földi kis kiruccanást követően, már a lélek úgy éljen Isten egységében, teljességében tovább, mint aki a rész szabad akaratából lett Istenné, és így Istené! A megszemélyesült Isten a személyek egységéből lesz így mindent betöltő, és a mindenséget hatalommal egyesítő Egy Istenné, aki ebben az egységében lesz hatalommal arra, hogy a „világ fejedelmét” (Jn 16,11), a gonoszt végérvényesen megsemmisítse! A megsemmisítő szeretet hatalmává lesz így Isten, melyet előre vetít a Jelenések könyve (Jel 11,15-17). A Teremtő Isten, aki minden hatalommal bír a kezdetektől, aki számára az idő időtlen, látja és tudja a végső időket, mikor minden megítéltetik. De, hogy az mikor jön el, az az Ember szabad akaratából eredő következmény. Mert az, hogy mikor látja be az Ember, hogy ez az Ő rendeltetése, és alázatát, szelídségét engedelmessé teszi a szeretet parancsának, törvényének, melyet Jézus Krisztus hozott egyértelműen a tudomásunkra, érzékenységünkön, fogékonyságunkon, nagykorúvá válásunkon múlik, mely a szeretet elhatalmasodása az Emberen. Isten végtelenül türelmes, megengedő, ráér, nem sürgeti Őt az idő! „Egyetlen dolga van addig”, hogy az, aki igazságát vágyakozik megélni, azt segítse, és ehhez úgy rendezze a világ dolgát, hogy vágyát a kegyelmével, és irgalmával megszentelje, megáldja, így kiegészítse, amire feltétlen önzetlenséggel kész.
Istenem, tudom, hogy szereteted a nélkül is teljes, hogy Te engem szeress – alázattal mondom ezt, miközben tudom, hogy Te mindannyiunkban a Te teljességed reményét látod -, mégis szeretni akarsz, és szeretetedben magadban egyesíteni. Ami csak akkor válhat valósággá, ha szeretetedre megpróbálok, igyekszem legalább szeretettel válaszolni. Így válhatok templomoddá, részeddé. Ami leghőbb vágyam, és ami minden egyes harang megkondulásában, felcsendülésében oly nagy örömmel tölt el irántad, hogy dicsőítő bongásnak érzem. Mert minden templom harangja – melyet a Te nevedben szenteltek fel - a Te templomod része, ahogy minden téged dicsőítő szó egy harang-kondulás. Uram, Istenem add, hogy ne legyen gondolatom, szavam, tettem nélküled, rajtad kívül, vagy mivel templomodon sérülést okozok, de, mit eddig okoztam, Te állítsd helyre, melyben engedd meg nekem, hogy munkatársad lehessek! Ámen:/
