Nincs vagy, legyen az és!
Péld 31,10-13.19-20.30-31 - Derék asszonyt ki talál? Becse a korallokét messze meghaladja! Férjének szíve bátran ráhagyatkozik, és nem lesz nyereség híján. Jóval fizet neki és nem rosszal, élete minden napján. Előszedi a gyapjút és a kendert, és ügyes kézzel végzi a munkát, Kezébe veszi a rokkát, és ujjai megfogják az orsót. Megnyitja tenyerét a szegénynek, és kinyújtja kezét a szűkölködő felé. A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel! Adjatok neki keze gyümölcséből, és tettei dicsérjék őt a kapuknál!
vagy
1Jn 3,14-18 - Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne. Abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!
Lk 6,27-38 - Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a felöltődet elveszi, ne tagadd meg a kabátodat sem. Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.”
/:Nincs vagy, legyen az és! Szent Erzsébet ünnepén a Példabeszédek asszonyképéhez vezet Egyházunk. Akit talán nevezhetünk úgy is, hogy benne van rejtve a világot éltető földi szeretet, mely leginkább párja az Isten szeretetének. Mely az „istenfélő” kifejezésben a végtelenül alázatos ragaszkodást, engedelmességet, de még ennél is inkább a férfiban – az urában, a feltétel nélküli Istenarcot szereti, tiszteli és szolgálja. Aki kétséget nem enged ahhoz, mi tőle a szeretetét eltántorítsa. De ebben az asszonyképben meg kell látnunk azt a férfiút is, aki felelős ezért a végtelenül tiszta szeretetért, mivel asszonya elárasztja őt, és pazarlón szolgálatára képes. Aki az asszony kedvességén és szépségén túl az Istennek kedves szellemet, lelket képes szeretni, teljes naivitásában, egyszerűségében is, akivel még teljesebbé lehet számára is az Istenfélő szeretetet megélése. Amit úgy mond a próféta, hogy bátor ráhagyatkozás, ma úgy szokták emlegetni, hogy minden nagy férfi mögött van egy csodálatos asszony! Aki a szeretet bajnoka, bölcs és engedelmes, féltő, és félelmetes, gyengéden erős, könnyed és erőtlen, mégis a jóra szüntelenül kész, személyiségével sem törődve magát képes odaajándékozni semmit nem várva viszonzásként, ezért mindent megszerezni képes, hogy szeretete soha ne apadjon ki. Talán így mintázhatjuk meg az asszonyi példaképet Szent Erzsébet példáján, és a mai Szentírás tanításába belekapcsolódottan.
Mert, mintha Szent János is ismerte volna már Erzsébetet, de Erzsébetnek, mintha nem is kellett volna, hogy ismerje Szent János levelét, oly természetesen élte meg e gondolatot, hogy „ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” Asszonyként, nemesi gazdagságában is, képes volt olyan szelíd, és alázatos lenni, hogy természetes módon élte meg, az Istennek tetsző, sőt Istenben fogant szeretetet, amiről elmondható szintén, hogy „abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért”. Emberi természetében vitte tökéletességre Jézus tanítását, az irgalmasság gyakorlását, ami nem lehet másképpen, csak úgy, hogy azonosult az Atyától való irgalmasság tapasztalatával, hogy ítélet nélkül képes volt a megbocsátó szeretetre, és az adakozásra. Bizonyosan élt benne valami mérhetetlen vágy arra, hogy mind ezért Isten dicséretében részesüljön, az Istennek való megfelelés utáni éhség.
Kell, hogy hiányt érezzek magamban arra, aminek érdekében cselekvővé válok! Éheznem kell Isten szeretetében való teljesség örömét annyira, hogy elinduljak felé, hogy átrágjam magam pókhálón, veszettségen, dühön, közönyön és megelégedettségen, árvaságon és magányon, megvetésen és szenvedésen, gúnyon, és gyűlöleten, önzésen és önmarcangoláson, kishitűségen és féltékenységen, gőgön és haragon, meg nem értésen és csalódáson, miközben szeretni próbálok, tudva, hogy csak úgy olvadhatok bele a szeretetébe, ha magam is élem! Sok göröngyön átvergődve is szeretni, hűségesnek, állhatatosnak lenni a szeretetben, add meg nekem Istenem! Ámen:/
