Közülünk van valaki, aki látta már, mi készülődik az egekben?
Jel 14,14-19 - Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült [Dán 7,13], akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: „Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!” [Jo 4,13] És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet. Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója volt. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: „Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei!” [Jo 4,13] Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta.
Lk 21,5-11 - Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: „Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.” Erre megkérdezték őt: „Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?” Ő pedig így szólt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: „Én vagyok”, és: „Elérkezett az idő”; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük [Dán 2,28]; de ez még nem a vég.” Azután ezt mondta nekik: „Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek.
/:Közülünk van valaki, aki látta már, mi készülődik az egekben? Ha csak a mellettünk lévő szobában, vagy íróasztalnál történik valami, amiről nem tudhatunk, milyen kíváncsiak vagyunk, mennyire szeretnénk, hogy ne maradjunk ki abból. Isten felkészít bennünket rá, hogy el fog jönni az ideje annak, mikor számon fog kérni, engem, mindeneket! Vizsgáljam meg magamat, időzzek el annál, hogy ha most, ebben a pillanatban lenne itt ennek az ideje, hogy érintene?
Na várjunk csak, még azzal sem vagyok egészen tisztában, hogy minek kell eljönnie, hogy mi fog történni akkor, amikor a sarló meglendül? Talán félek a gondolattól, attól, hogy megtörténhet? Ha így van, akkor az bizony azt jelenti, hogy nem élem az életemet tudatosan, és legalább önmagamért felelősséggel, vagy, nem veszem komolyan a jövendöléseket! Lehet, hogy Istent sem, de, hát akkor Jézus Krisztust sem!
Elölről kell kezdenem akkor, onnan, hogy Isten a teremtő Isten, Aki kezdettől fogva van, Aki előbb volt, mint bármi lett volna. Aki maga a szeretet, tehát a szeretet volt már minden előtt, mi lehetett volna. Hogy van ez? Ha a szeretet mindennél előbb volt, akkor miért teremtett olyan világot, amiben létezhet a szeretetlenség – a gonoszság, és a gonosz által a bűn? Emberként, tudatom által azt kell felismernem, hogy ez csak úgy történhetett, hogy a szeretet nem egészen az, amit én gondolok róla. A szeretet ezek szerint semmit nem követel magának, bár mindent szeret – a gonoszság kivételével, még a gonoszt is – de nem önmagát szereti abban amit szeret, hanem azt, amit önmagából neki képes adni, nyújtani. Tehát a szeretet szeretetben teremt mindent, de a mindenben azt vágyakozza, hogy az magától fedezze fel a Teremtő megajándékozó szeretetét, ami az ember számára a szabad akarata. A Teremtő Isten elvileg, még azt is eltűri szeretetében, hogy teremtménye mindent elpusztítson abból, amit Ő teremtett, de azért a szeretetében annyira bölcs, hogy a teremtményei tudtára adja, hogy ahhoz, hogy szándékával tisztában lehessen, közli vele szándékát, akaratát. Ami legfőképpen az, hogy aki a szeretetét megérti, és elfogadja, és erről félelemmel, alázattal bizonyosságot is tesz, mert nem él vissza szándékával, azt magához akarja vonni. Ahogy tette ezt Jézus esetében, bár az Embertől még annyit sem vár el, mint Jézustól, Aki képes volt egészen odaáldozni emberségét Isten akaratának, minden ember megmentéséért.
Akkor mit vár el Isten tőlem? Hogy higgyek Jézus Krisztusnak, hogy Ő Istenfiú, aki tisztaságával – őszinteségével, engedelmességével, Isten akaratának elsajátításával, azonosulásával - kiérdemelte már mindjárt, halálát követően a feltámadást, és a megdicsőülését! Így lett Ő arra kiválasztott, hogy minden ember ítéletét kivegye majd az idők végezetén! Tehát Isten azt mondja, hogy ha valaki úgy próbál élni – legalább próbál, hogy méltó lehessen arra az üdvösségre, mit Jézus megígért, akkor attól Isten nem vonja meg. Tehát, része lehet abban az örök életben, mely Isten egyedüli sajátja jelen pillanatban! Minden igaz ember, ki szeretetre képes lehet, feltámadását követően megdicsőült testében Jézussal ülhet közös asztalhoz, akinek megterítenek Isten házában!
Én, katolikus keresztényként nem vágyok kevesebbet, mint, hogy Isten házában leljem meg örökömet, Krisztus társaságában, és szeretteimmel közösségben. És ennek előkészületei hitem szerint folynak oda fenn, de idejét nem ismerem, nem akarom tudni; ellenben örülök annak, hogy az angyalokkal párhuzamosan, én itt a földön is arra a találkozásra készülődhetek, és módom van arra, hogy minden pillanatban vizsgáljam magam, ellenőrizzem magam, hogy hogyan lehetnék még tökéletesebbé a találkozásra.
Istenem, tudom, hogy Te irgalmaddal nem fogsz fukarkodni, de azért küldöd el a Szentlelket, hogy segítségemre légy, hogy mit rám bíztál, azt képes legyek megtenni, hogy a magam részéről is meg tudjak tenni mindent, ami kell ahhoz, hogy találkozásunkkor örömödet leljed bennem, amit vágyok, és akarok! Minden percemben dicsőíteni akarlak, hogy megdicsőíteni bírjalak életemmel, amit soha nem akarok szemem elől téveszteni! Fogadd el szándékomat, akaratomat, és kérlek egészítsd ki magadban töredékességemet! Áme:/
