Kereslek, hogy megments
2Mak 6,18-31 - Eleazárnak, a legkiválóbb írástudók egyikének, egy élemedett korú és tisztes külsejű férfinak erőszakkal kinyitották a száját, így akarták kényszeríteni, hogy disznóhúst egyen. Ő azonban a dicső halált többre becsülte a gyalázatos életnél, ezért önként ment a vesztőhelyre. Jól tudta ugyanis, hogy miként kell viselkednie. Ezért hűséges kitartással el volt tökélve arra, hogy az élethez való ragaszkodás miatt tiltott dolgot nem enged meg magának. Ekkor a körülállók hamis szánakozástól indíttatva, mivel régi barátság fűzte őket ehhez a férfihoz, félrevonták őt, és titokban arra kérték, hogy olyan húst hozasson, amelyből neki is szabad ennie, és tegyen úgy, mintha a király rendelete értelmében az áldozati húsból enne, így aztán megszabadul a haláltól. A férfi iránt való régi barátságból tanúsítottak ilyen emberies bánásmódot vele szemben. Ő azonban arra a tiszteletre gondolt, amely korát és öregségét méltán megillette, és arra a veleszületett nemességre, amelyben megőszült, valamint azokra az erényes cselekedeteire, amelyeket gyermekkorától fogva gyakorolt, ezért a szent s az Isten által hozott törvény értelmében azonnal válaszolt és kijelentette, hogy küldjék csak inkább az alvilágba. „Mert nem illik -- mondta -- a színlelés a mi életkorunkhoz. Sok ifjú ugyanis abban a hitben volna, hogy a kilencvenéves Eleazár a pogányok életére tért át, és így tévútra vezetné őket az én színlelésem, s egy múló élet parányi idejéhez való ragaszkodásom. Ezáltal pedig szégyent és átkot hívnék le vénségemre. Az emberek büntetésétől a jelen pillanatban megszabadulnék ugyan, a Mindenható kezét azonban sem élve, sem halva el nem kerülhetem. Azért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak mutatom magam idős koromhoz. Készséges szívvel és bátorsággal halok tisztes halált a magasztos és szent törvényekért, hogy nemes példát adjak az ifjaknak.” E szavak után azonnal a vesztőhelyre hurcolták. Azok pedig, akik vezették, és kis idővel előbb még jóindulattal voltak irányában, haragra gerjedtek azok miatt a szavak miatt, amelyeket mondott, mert azt gondolták, hogy kevélységből mondta azokat. Amikor aztán az ütések következtében már-már a halálán volt, felsóhajtott és így szólt: „Uram! Te, aki birtokában vagy a szent tudásnak, te jól tudod, hogy én, bár megmenekülhettem volna a haláltól, kínos fájdalmakat szenvedek testemben, irántad való félelemből azonban készségesen viselem el őket lelkemben.” Így halt meg, és halálának emlékét mint a hősiesség és bátorság példaképét hagyta hátra nemcsak az ifjaknak, hanem az egész nemzetnek is.
/:Nemességemet, mely nemességet Istentől kaptam a keresztségben, mennyiben tisztelem, méltányolom? Ha e nemességet említem, mit tisztelnem kell, e nemességem zálogát, a Szentírást mennyire tisztelem, szavai mennyire hatnak rám, és mennyire ragaszkodom a szavak értelméhez? Mert nem az a fontos, hogy mit gondolok én róla, hanem az, hogy mit üzen nekem az Írás! Eleazár említi a nemességét, mely kötelezi őt - igen kötelezettségekkel jár, hogy Krisztus egyházának vagyok a tagja, melyet szégyellenem kell, hogy ha megfeledkezem róla. Ezt a szentírási részt talán még soha sem olvastam, vagy, ha olvastam is, bölcsessége nem érintett meg. Az erényes cselekedetek, melyeket eddig gyakoroltam, melyeket időben elkoptattam, méltatlan kereszténységemhez; hűségemet, állhatatosságomat, kérdőjelezi meg, hogy nem vagyok kitartó hitemben, a rendületlenül hozzám ragaszkodó Istenhez. A szokások, melyeket fiatalon – mert már nagyapáim is így tették – megkérdőjeleztem, vagy elhagytam, mert divatjamúltnak tartottam, csak azért, mert a világ számára nem volt tetsző. Vissza kell térnem a szokásokhoz, illetve a szokásokat a magam hitével megtölteni, újra élni, hogy ne szokások legyenek, hanem ragaszkodásom az Egyházhoz, és az Egyház hitével Istenhez! Minden szeretet áldozatot követel, az én áldozatom nem kell, hogy véráldozat, vértanúság legyen, az én áldozatom az, hogy hitemet az Egyházzal együtt, közösségben élem meg, nem önkényeskedve és azzal megzavarva a másikat. „Nem illik a színlelés” hozzánk, Keresztényekhez, akik a szeretet törvényét valljuk, és felelősségünket a másik iránt. Nekem közösséget kell vállalnom Értetek és Veletek, Krisztusban, Aki Értünk vállalta szenvedést és a halált! Uram, engedd tisztelnem, szeretnem és követnem Eleazárt, vállalva a magam életében az áldozatokat, melyek a közösségednek erőt adnak, még akkor is, ha az erőmön felüli áldozatot követel tőlem, „irántad való félelemből”, a Te dicséretedre és felmagasztalásodra. Ámen:/
Lk 19,1-10 - Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: „Bűnös embernél száll meg!” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus azt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”
/:Szeretnék én is találkozni Jézussal. Bizony, hogy Jézus észrevegyen, oda kell mennem, ahol Ő van. Ott kell lennem, ahol Te jársz, nem azt kell várnom, hogy hozzám jöjj! Egyházunk ünnepeinek sora, lelkigyakorlatok, zarándoklatok, imaórák, helyben, egyházmegyénkben, az országban, a világban minduntalan vannak. Még talán tudok is róluk, fel is merül bennem, hogy oda kéne mennem, de nem teszem meg, miért nem? Találkoznom kell Jézussal, szeretném, ha házamba térne, engem is meglátogatna, hogy megtérjek egészen, hogy elkötelezettje lehessek Neki. Igen, vágyom, hogy betérjen hozzám, és az én házamban mondja: „üdvösség köszöntött erre a házra”! Hogy megkeressen és megmentsen, szükségem van Uram a Te szabadításodra! Fogadalmat teszek Uram, hogy megkereslek, és ott leszek, ahol Te vagy, hogy lássalak, hogy lássál, észre vegyél, és, hogy házamba térjél magam és szeretteim megtérésére. Ámen:/
