Krisztus dalnokának lenni
2 Mak 7,1.20-31 - Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek (a törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket.
Csodálnivaló, és örök emlékezetre méltó az anya, aki végignézte, mint halt meg mind a hét fia egyetlen napon. Erős lélekkel viselte, bízva az Úrban. Mindegyiküket buzdította, atyáik nyelvén, nemes érzelmekkel eltelve. Asszonyi érveit férfiúi bátorsággal toldotta meg. Ezt mondta nekik: „Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fűztem össze elemeiteket csodálatos módon, hanem a mindenség Teremtője, aki az emberiséget alkotta és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet.” Antiochusz azt hitte, hogy megveti, és arra gyanakodott, hogy szidalmazza. Ezért a még életben levő legfiatalabbat nemcsak szavakkal igyekezett rábeszélni, hanem esküvel is biztosította, hogy ha eltér atyái törvényeitől, gazdaggá és boldoggá teszi; barátjává fogadja, felruházza magas tisztségekkel. De az ifjú semmiképp nem vetett rá ügyet. Erre a király odahívatta az anyát és rábeszélte, tanácsaival mentse meg fiát. Csak hosszú rábeszélésre vállalkozott rá, hogy meggyőzi fiát. De odahajolt hozzá, kigúnyolta a zsarnokot, és atyái nyelvén így beszélt: „Gyermekem, légy könyörülettel irántam! Kilenc hónapig hordoztalak méhemben, három esztendeig dajkáltalak és egész mostanáig neveltelek (és tápláltalak). Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van! Gondold meg, hogy Isten semmiből teremtette és az emberi nem is ugyanígy keletkezett. Ne félj ettől a hóhértól, légy méltó bátyáidhoz! Vállald a halált, hogy a könyörület napján majd bátyáiddal együtt visszakapjalak.” Alighogy befejezte szavait, az ifjú megkérdezte: „Mire vártok? Nem a király parancsának engedelmeskedem, hanem a törvényre hallgatok, amelyet Mózes adott atyáinknak. De te, aki annyi szörnyűséget kiagyaltál a zsidók ellen, te nem menekülsz meg Isten kezétől.
/:Az anya mérhetetlen hite, alázata, Isten iránti állhatatossága engem is tiszteletre szólít. Bár minden anya így buzdítaná magzatát a kitartásra, az Isten iránti hűségre! Bár minden fiú, értené és megszelídülne az ilyen anyai szavak hallatára. Mert a mi korunk is a hívők hűségére, megtörhetetlen hitére vágyakozik, és azokért kiált, bár meghallanánk! Hiszen miért kezdhető ki az élet szentsége, a családok egysége, és miért jajgatunk a paphiány miatt. Bizony nem jajgatnunk kell, nem elég imádságokkal Istent nyaggatni, magunknak kell életével elébe mennünk Isten irgalmának. Mert a kegyelem arra mosolyog, aki hitében rendíthetetlen. Én magam, magamat vesszőzöm, de mindegyikünk vesszőzze magát, ki megrendíthető hitében, hogy ráébredjünk, hogy egyedül a magunk elszántsága az, mi hiányos az üdvösség teljességéhez!
Lk 19,11-28 - Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. Így szólt hozzájuk: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: „Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!” Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!” Ő azonban, amikor megszerezte a királyságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és azt mondta: „Uram, a mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.” Jött a második is, és így szólt: „Uram, a mínád öt mínát nyert.” Ennek is azt mondta: „Uralkodj öt város felett.” Aztán jött a következő, és így szólt: „Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.” Azt mondta neki: „A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?” Majd így szólt az ott állókhoz: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.” Azok így szóltak: „Uram, annak már tíz mínája van.” Mondom nektek: „Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.” Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.
/:A Mária rádióban esti mesét fogtam be, miközben autómmal igyekeztem haza. A mese lényege az volt, hogy a család behívja, hogy szűkös otthonát megossza, a kolduló Szeretetet. Mikor az elfogadva a meghívást elindult vendéglátója után, a vendéglátó meglepődötten látja, hogy a szeretetet követi két társa, ha jól emlékszem, akkor az egyik a Gazdagság volt, a másik pedig a Jószívűség. Amikor a házigazda megkérdezte, hogy ők miért jönnek, akkor azt válaszolták, hogy ők mindig együtt mennek a Szeretettel, azonban ha, ha egy másikukat választotta volna, akkor a másik kettő biztos nem tartott volna vele. A félelemben hiányzik a szeretet, a kapzsiságból is, de a hatalomvágyból is, a kishitűségből is. A hűség, a jóra való készség viszont a szeretetből táplálkozik. Ahogy Szent Pál mondja, „ha szeretet nincs bennem mit sem érek” (1Kor 13,2). Bátorság, szeretet a neved, és dallá lesz életem! Uram, dalolni vágyom életemet, dallá lenni vágyom! És ez a dal, százszoros termésével téged dicsőítsen! Áldj meg Uram, szentelj meg engem hűséges szolgálatodra! Ámen:/
