Tanúságtétel arról, akiben hiszek
Dán 5,1-6.13-14.16-17.23-28 - Baltazár király nagy lakomát készített ezer főemberének, és az ezrek előtt itta a bort. Mikor aztán már-már ittas lett, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket atyja, Nebukadnezár hozott el a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Erre előhozták a jeruzsálemi templomból elhurcolt arany- és ezüstedényeket, és ittak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Itták a bort, és dicsérgették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből való isteneiket. Ugyanabban az órában ujjak jelentek meg a lámpással átellenben, s emberéhez hasonló kéz írt a királyi palota falának felületére, a király pedig figyelte az író kéz ujjait. Ekkor a király arca elváltozott, és gondolatai megrémítették őt; csípőjének izma elernyedt, és a térdei egymáshoz verődtek. Be is vezették Dánielt a király elé, és a király azt mondta neki: „Te vagy az a Dániel Júda foglyai közül, akit atyám, a király, Júdából hozott ide? Azt hallottam rólad, hogy benned az istenek lelke van, és bőséges tudományt, értelmet és bölcsességet tapasztaltak benned. Ekkor azt hallottam rólad, hogy te a homályos dolgokat meg tudod magyarázni és a csomókat megoldani; ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, és meg tudod mondani nekem az értelmét, bíborba öltöztetlek, aranyláncot adok a nyakadba, és a harmadik fejedelem leszel országomban.” Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: „Ajándékaid maradjanak a tieid, s házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király, és az értelmét tudtodra adom. hanem felfuvalkodtál az ég Ura ellen: az ő házának edényeit hozták eléd, s te és a főembereid, a feleségeid és mellékfeleségeid bort ittatok belőlük, közben az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből való isteneket dicsérted, akik sem nem látnak, sem nem hallanak, sem nem éreznek, Istent azonban, aki kezében tartja leheletedet és minden utadat, nem dicsőítetted. Ezért küldte ő a kézujjat, amely ezt az írást ideírta. Az írás, amelyet írt, a következő: Mene, Tekel, Parszin. A dolog értelme pedig ez: Mene: megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki. Tekel: megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált. Parszin: elosztotta országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.”
Lk 21,12-19 - Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.
/:Tanúságtételre alkalom nyílik az élet minden pillanatában – ahogy Dánielnek, úgy nekem is, és még talán nem is annyira kockázatos - csak valahogy még sem sikerül. De, hát, ha olyan egyszerű lenne az evangéliumi élet, akkor az egész világ szent lenne. Jézus sem ígéri, hogy ez olyan természetesen kényelmes dolog. A szenvedés, a lemondás szükséges velejárója; lemondás a világ kényelmes dolgairól viszont, a lélek megőrzése; a lélek megőrzése pedig az Istenült élet. Miközben a világ dübörög a csábítás erejével felém, Isten meghív az Ő országába. Képességet – talentumot - kaptam, de nem a világnak megfeleltetésre, hanem arra, hogy szeressek, ami azok számára, akik nem akarják érteni a szeretet kihívását, azok számára naivság, butaság, együgyűség, megbotránkoztató, és elutasító. Ne annak akarjak megfelelni, aminek nem sikerülhet, hanem annak, amire alkalmas lehetek, még akkor is, ha a világ ezt nem értékeli. Mernem kell feltennem a kérdést: ma mennyire látott engem a környezetem kereszténynek, ma mennyire látszottam katolikusnak, ma mennyiben sikerült Krisztusról tanúságot tennem? Hiúságomat, gőgömet, kishitűségemet, önzésemet, hatalomvágyamat, stb. alá tudtam vetni Istennek, vagy a világnak árultam el őt? Magamról lemondani, Istennek bennem teret engedni vezet az üdvösségre, és másokat is segít ebben.
„Felülről jövő bölcsesség „… olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek…” Ha imádságban és tettekben Krisztus közelében maradunk, apró lépésenként átveszi az életünket. Ez jó. Az önzésünk elhalványul. A szívünk növekszik. Meghalunk a magunk számára. „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.".(Jn 3, 30) De fel kell tennünk magunknak a kérdést: valóban hiszünk az evangéliumban? Valóban hiszünk benne annyira, hogy Krisztus szavaival feleljünk, amikor válaszolnunk kell a körülöttünk élő hitetleneknek? Milyen gyakran nevezzük magunkat katolikusnak a nyilvánosság előtt?”
„Uram, te tudod, hogy nem egyszerű nekem, ha a barátodnak tekintenek. Az emberek kinevetnek, ha nem sajnálkoznak rajtunk. Nem értik, hogy honnan jövünk. Segíts, hogy megérthessek valamit elhagyatottságodból, amit érezhettél, amikor szembefordultál a világi mértékekkel. Segíts hűségesnek maradnom hozzád tekintet nélkül a következményekre! Uram, segíts nekem, hogy napról-napra szembenézhessek a nehézségekkel, amelyek hitem gyakorlásából fakadnak!” (P. Edward McIlmail, LC):/
