Alázat a kegyelemben
Iz 11,1-10 - Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz derekának öve, és a hűség csípőjének kötője. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik; borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket. Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. A csecsemő a vipera fészkénél játszik, s az áspiskígyó üregébe dugja kezét az anyatejtől elválasztott gyermek. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert. Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz.
/:Izajás jövendölése a Szentlélek eljöveteléről szól, mely betölti a földet – „tele lesz a föld az Úr ismeretével” -, de eljövetelét nem köti időhöz! „A népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz”! Királyi zászló, keresik – kutatják; aki keres, az azért keres, mert vágyakozik arra, hogy rátaláljon - őt a nemzetek. Mi dolgom fontosabb, mint, hogy bölcsességét, erejét, tudását, igazságát megismerjem, tanácsát lessem, hogy kedvemet leljem az Úr félelmében. Alázatos szolgálatodva tegyél képessé Uram, én kiüresítem magam, hogy betöltsél egészen. Jöjj el Uram, Maranata!:/
Lk 10,21-24 - Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
/:„Sok próféta és király kívánta látni”. A történelemben sorakoznak azok, akik Istennek kiáltották ki magukat, akik a jövendölést magukra akarták venni, ők azok, akik elsősorban a hatalom vágyával voltak eltelve, a maguk érdemét vágyták. Életem útján, magam is beleestem már abba a hibába, hogy magamat akartam a - bölcsesség helyett a gőggel - töbre érdemesnek tartani, mint amire rendeltetésem volt. Az Istentől kapott bármilyen hatalom elsősorban kötelezettség, és nem jog, mert a szeretet gyökeréből sarjad! Akit Isten hatalommal ruház fel, annak méltóságot is ad hozzá, mely tiszteletet követel. A kinyilatkoztatás kegyelem, a Fiú akarata érvényesül benne, és az Atya igazságának ismeretét tartalmazza. A kegyelem befogadására képesnek kell lenni annak, akit uralkodni rendelt Isten a másik fölé, de annak is, kit a hatalom tiszteletére, elfogadására választott ki Isten! A hatalom legelső és legfontosabb ismerete, hogy magamon tudok uralkodni, alávetem magam a felsőbb hatalomnak, mert egyedül Isten a leghatalmasabb Úr. Ki kicsinységét elfogadni képes, képes a hatalmat tisztelni, mert minden e világi bölcsesség és okosság az Istentől van, tőle származik, hozzá tartozik. Aki abból részesül, az Isten kegyelmének részese. Ez tegyen boldoggá bennünket, hogy Isten kegyelméből részesedünk, és ezzel elégedjünk meg. Uram, irántad való szeretettel akarom befogadni kegyelmedet, amit rám szabtál. Add, hogy felismerjelek, hogy kegyelmedet magamra venni ne legyek túl szerény, de gőgös sem! Ámen:/