Szabadíts meg magamtól
Iz 29,17-24 - Íme, még egy kevés kis idő, és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog. Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak. Mert vége lesz az erőszakosnak, és eltűnik az öntelt, kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket; akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket, az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban, és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat. Így szól Jákob házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: „Most már nem szégyenkezik Jákob, és most már nem sápad el az arca, hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében, szentnek mondják nevemet, szentnek mondják Jákob Szentjét, és Izrael Istenét félik. Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet, és a zúgolódók belátást tanulnak.”
/:Ha látnám tettedet Uram hinnék? Vagy elég nekem Izajás szava? A tegnapi okos ember: „aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja” (Mt 7,24). Hitbéli buzgóságnak kell elöl járnia, hogy egyre jobban örvendezhessek az Úrban! Mert vége lesz annak, mi elkezdődött, és akkor megérthetem, mit most csak hinnem szabad. Uram, Benned hiszek, hitemmel veszem magamra alázatomat, mellyel Hozzád simulok, Hozzád hajolok, szeretni akarlak mindennél jobban, mint, ki életét beléd akarja oltani. Uram segíts ebben engem! Ámen:/
Mt 9, 27-31 - Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!” Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?” Azok ezt válaszolták neki: „Igen, Uram!” Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: „Legyen nektek hitetek szerint.” Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja!” De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.
/:A hitünkről faggatsz, mikor könyörgünk, esdeklünk Hozzád. Pedig Te ismersz, előbb, mint, hogy kérdezel. De Te mégis rám vagy kíváncsi, nem ítélsz meg, sem el. Uram, tudod, hogy hinni akarlak, mindennél valóságosabban. És tudom, hogy Beléd vetett hitemből táplálkozik kegyelmed. És erről a kegyelemről, mi számomra csoda, kell tanúságot tennem. Nem lehet, hogy nem! Vagy a csodát magamra sem veszem? Meg sem érint? Ilyen rideg vagyok, gőgös, öntelt, mikor minden feladat idején, minden esemény sorsa miatt, cselekmény hatása fölött aggódom. Bízom Benned? Uram, nem akarok tágítani tőled, míg meg nem szabadítasz magamtól. Igen Uram, hiszem, hogy Te képessé tudsz tenni arra, mire magamtól képtelen vagyok, csak, hogy üdvözíts engem. Akarom Uram! Ámen:/
