Szolgálni a szeretetet
Iz 35,1-10 - Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom! Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon! Övé lett a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron fensége; meglátják ők az Úr dicsőségét, Istenünk fenségét. Erősítsétek meg a lankadt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a remegő szívűeknek: „Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket.” Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban. A száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává; a tanyán, ahol sakálok hevertek, benne nád és káka terem. Kiépített út vezet arra, és szent útnak fogják hívni. Nem jár rajta tisztátalan: azoké lesz, akik a helyes úton járnak, és balgák nem tévelyegnek rajta. Nem lesz ott oroszlán, ragadozó vad nem lép rá, nem is téved arra: csak a megváltottak járnak rajta. Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, és örök örvendezés lesz a fejük felett; vidámság és öröm tölti el őket, s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.
/:Közel van már az idő, nem szabad, hogy engedjek a kishitűségemnek. Nekem Isten az oltalmazóm, Ő szab határt sorsomnak, melyet felismerve kell elfogadnom, és megélnem, hogy az „örök örvendezés” lehessen részemmé! Erősnek lenni, állhatatosnak lenni Istenben! Bár mit is sugároz felém a világ, mely oly szemérmetlenül akarja elhallgatni Istent és Krisztus eljövetelét, sőt, el akarja terelni figyelmemet, kifordítva pénztárcámat, hogy elárverezzen engem a gonosznak; mert minden adósság, mit magamra veszek, az e világ bűnös csakrája, örvénye, mely magához akar láncolni, magába akar szippantani, hatalmába akar keríteni a világ! Pedig e világban, azt használva, szépségeiből töltekezve én Isten országát akarom megélni, itt a földön, Krisztus Egyházában, és közösségében. Mert engem, a keresztségben az Úr kiváltott. Nem ellenemre! Ezért, nekem kell tennem, erősnek lennem a kísértés idején, hogy végül ne kelljen félnem az elhagyatottságomtól. Az Egyházban – sőt a világban - pedig még feladatom, hogy a közösségből ki mellé állít Isten, erősítést adjak, hogy mi alkothassuk itt a földön már Isten országát, a szeretet közösségét, mely a Szent Pál által oly csodálatosan és végérvényesen meghatározott szeretetet jelenti. Uram, ne engedd, hogy a Te igazságod és törvényed fölé kerekedjek, add, hogy mindenkor szolgálatodra legyek képes, a Te kegyelmed által. Ámen:/
Lk 5,17-26 - És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje éppen vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán. Be akarták vinni és eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: „Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.” Az írástudók és farizeusok erre tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?” Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- így szólt a bénához: -- Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.” Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: „Ma csodálatos dolgokat láttunk.”
/:Eljön Jézus, hogy engem színről színre lásson, megismerjen, képes legyen a föld perspektívájából szemlélni, és az én nyelvemen megszólítani. Mert azt akarod Uram, hogy értselek, és félre ne értsem akaratodat. Te pedig átlátsz rajtam, ismered hitemet, ismered szavaimat, és helyén értékeled. Tudod, hogy ki vagyok, ki lehetek, és kivé lenni vagyok képes. Én tudom, hogy mind az, mi lehetek csak a Te kegyelmedből, irgalmas szeretetedből lehetek azzá, mert már látom, hogy miből mivé lettem utamon, melyre magamtól képtelen lettem volna. Ezért, mikor érinteni akarlak, látni akarlak, azt azért akarom, hogy nekem is mondjad: „Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.” Pontosabban engem már megérintett szavad, én tudom, hogy már előbb megbocsátottál nekem, mind, hogy kértem volna; ezért él bennem a vágy, hogy életem minden napja, mit ajándékodként élek meg, hála és köszönet legyen Neked. Igen, Uram, életem minden pillanatával, mellyel megajándékozol, dicsérni, áldani, magasztalni akarlak. Semmit nem elrabolni az élettől a magam számára, hanem hozzáadni akarom magamat, aki vagyok általad. Uram, fogadd el szolgálatomat. Ámen:/
