A lélek az nem más, az több, mint aki vagyok.
ApCsel 6,8-10; 7,54-59 - István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt.
Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.” Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
Mt 10,17-22 - De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül.
/:A Karácsony boldogító örömébe ma, hirtelen fájdalom vegyül. Szenvedés, mely áldozattá válik. Milyen könnyűnek tűnik szeretve szeretni, és ebben az állapotban áldozatot hozni. De e közben fájni, szenvedni, és ezt a szenvedést áldozattá váltani, már nem is látszik olyan egyszerűnek. Kényelmesebbnek látszik inkább megalázni a szeretetet, az értéket leértékteleníteni, csak azért, hogy magamat megmentsem a mának. Tulajdonképpen mi a szeretet, örömködés? Nem, az tulajdonképpen csak a szeretet elfogadásának az élménye, de szeretni, az áldozatot jelent; valamit érte feláldozni. Jézus tulajdonképpen az Atyát jött szeretni, arról tesz életével bizonyosságot, hogy mennyire képes szeretni az Atya Istent, aki Őt, a Fiút életbe hívta – testet öltött lelkének. Vagyis, aki már előbb szeretett, mint, hogy e világban azt mi megtapasztalhattuk volna. Az én lelkem is már előbb szerette Istent, mint léteztem volna e testben? Igen, bizonyosan, csak a testem a lélek tiszta lendületét elnehezíti, megkérdőjelezi, elbizonytalanítja. De pont azért teremtett meg engem Isten e világban, hogy ebben a formában is tegyek róla tanúságot, bizonyossága legyek az Ő szeretetének itt, még szenvedés és áldozat árán is. Az „Atyátok Lelke az, aki beszél általatok”, ha az Atya kihívásának engedek. Ha nem a világot akarom szolgálni, hanem e világban Teremtőmet, akiről János azt mondja „Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.” (Jn1,18) Jézus azért jött, hogy lendületbe hozzon, szeretni tanítson meg, mely nem a test örömét keresi, hanem a lélek teljesedését, odaadni magamat, testemet a lélek vágyának. Lelki emberré válni taníts engem Istenem! Ámen:/
