Rád bízom magam Isten
1Sám 1,9-20 - Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt, és amíg Héli pap az Úr templomának ajtófélfájánál a székében üldögélt, Anna keseredett szívvel imádkozott az Úrhoz, és nagyon sírt. Fogadalmat is tett, és ezt mondta: „Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét.” Történt pedig, hogy amíg ő imádkozott az Úr előtt sokáig, Héli egyre figyelte a száját. Mivel Anna csak a szívében beszélt, és csak az ajka mozgott, a szava pedig egyáltalán nem hallatszott, Héli azt gondolta róla, hogy részeg. Meg is kérdezte tőle: „Meddig leszel részeg? Menj, emészd meg egy kissé a bort, amitől elkábultál!” Anna azt felelte: „Nem, uram! Nagyon szerencsétlen asszony vagyok én, sem bort, sem más részegítő italt nem ittam, csak a lelkemet öntöttem ki az Úr színe előtt. Ne tartsd szolgálódat Béliál lányai közül valónak, mert bánatom és szomorúságom sokasága miatt szóltam mindeddig.” Héli erre azt mondta neki: „Menj békével, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amelyet hozzá intéztél.” Anna így válaszolt: „Bárcsak kegyelmet találna szolgálód a szemedben!” Azzal elment az asszony a maga útjára. Evett, és az arca többé bánatosra nem változott. Reggel aztán felkeltek, imádkoztak az Úr előtt, aztán visszatértek, és elmentek házukba, Ramátába. Amikor aztán Elkána megismerte Annát, a feleségét, az Úr megemlékezett róla, és történt napok múltával, hogy Anna fogant és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert az Úrtól kérte őt.
1Sám 2,1-8 - Anna is imádkozott, ezekkel a szavakkal: „Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban, Istenem révén felemelkedett a szarvam. Tágra nyílt a szám ellenségeimmel szemben, mert örvendezem segítségeden. Nincs olyan szent, mint az Úr, bizony nincsen más terajtad kívül, nincs oly erős, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek annyit, kérkedve, kevélyen, távozzék a régi beszéd szátoktól, mert mindentudó Isten az Úr s eléje kerülnek szándékaitok. Vereséget szenved az erősek íja, de erővel övezik fel magukat a gyengék, elszegődnek kenyérért, akik azelőtt bővelkedtek, de jóllaknak, akik éheztek, s míg sokat szül, aki meddő volt, akinek sok fia volt, meddőségbe esik. Az Úr tesz halottá és élővé, visz le az alvilágba, s hoz vissza onnét, az Úr tesz szegénnyé s gazdaggá, megalázottá és felmagasztalttá. Porból felemel szűkölködőt, sárból kihoz szegényt, hogy fejedelmek mellé üljön és elfoglalja a dicsőség székét. Mert az Úré a föld minden sarka, s ő helyezte rájuk a föld kerekségét.
Mk 1,21-28 - Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle.” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: „Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?” Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
/:Egy asszonyról szól az Írás, akit Annának hívnak, e szó jelentése: kegyelem, könyörület, báj, kecsesség, kedvesség. Meddő volt, amit büntetésként, nagy fájdalomban élt meg, ezért volt nagyon keserű a szíve. De Istenfélő volt, képes volt fájdalmát Isten elé vinni, letenni elé, hogy még felajánlást, fogadalmat, áldozatot is adjon azért, hogy fájdalmától megszabadítsa az Isten. Isten látja az igaz fájdalmat, melyet elé hoz a szív, amely rábízza magát! És Isten nem érzéketlen az esengő, áldozatos imára! A töredelmes kedvesség, mit a bűn fájdalma gyötör, Istennél meghallgatásra talál, melyre e név válaszul Istennél: Sámuel (héber eredetű; jelentése: Isten meghallgatott), mely nevet a kegyelem adja. Csodálatos költészet ez, melyet az Isten és az Ember összhangja teremt! Az összhang, ujjongó dicsőítésre bírja a lelket, miben hatalmas erő van a hívő számára. Örömmel kapcsolódok bele Anna ujjongásába, magával ragad, oly jó Vele együtt dicsérni Isten végtelen irgalmát.
Isten végtelen hatalma jelenik meg Jézusban is, aki értésünkre adja, nyomatékosítja, ha Anna asszony példája nem volna elég, hogy az Isten – Jézus Krisztus Istene – az, akinek a bűn fölött is hatalma van, akiről így kimondhatom, hogy a mindenségnek az ura. A belé vetett hit korlátlan szabadságra vezet, vagyis az elérhető távlatoknak nincsen határa! Isten bármit, mindent megtehet, mi Ember javára van, és mi szeretetében üdvös!
Rád bízom magam Isten; minden gondolatomat, minden vágyamat, minden bűnömet és minden cselekedetemet - minden valómat, mi természetem, hogy általad váljon mind az természetfölötti valósággá, tisztává, irgalmad által átitatottá, és végül üdvözültté; és velem mind azok, kiket szívembe oltottál. Ámen:/
