A hit igazsága szabadság
1Sám 17,32-33.37.40-51 - Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: „Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád, elmegyek és megvívok a filiszteussal.” Azt mondta erre Saul Dávidnak: „Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel a filiszteussal, mert te gyermek vagy, az meg harchoz szokott ember kora ifjúságától kezdve.” Majd azt mondta Dávid: „Az Úr, aki megszabadított az oroszlán mancsai meg a medve mancsai közül, Ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből.” Azt mondta erre Saul Dávidnak: „Eredj, s az Úr legyen veled!” s vette botját, amelyet mindig a kezében hordott, kiválasztott magának öt jó sima követ a patakból, s betette azokat pásztortáskájába, amely nála volt, s kezébe vette parittyáját, s kiment a filiszteus elé. Erre a filiszteus, előtte haladó fegyverhordozójával együtt, ballagva és egyre jobban közeledve Dávid felé tartott. Amikor aztán a filiszteus feltekintett és meglátta Dávidot, semmibe sem vette, hiszen egy vörös, szép külsejű ifjú volt előtte. Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot, és azt mondta Dávidnak: „Gyere csak ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak s a mező vadjainak!” Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: „Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevével megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél a mai napon. Az Úr pedig a kezembe fog adni téged, megöllek, leveszem rólad a fejedet, és még ma az ég madarainak és a mező vadjainak adom a filiszteusok táborának hulláit, hadd tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene! Tudja meg ez az egész gyülekezet, hogy nem kell kard és dárda az Úrnak a győzelemhez, mert ő a harc ura, s ő a kezünkbe is fog adni titeket!” Amikor aztán a filiszteus nekikészült, s elindult, s Dávid felé közelített, Dávid sietve a filiszteus elé futott, hogy megküzdjön vele, és benyújtotta kezét táskájába, kivett belőle egy követ, azt parittyájával megforgatta, s elhajította, s homlokon sújtotta vele a filiszteust, úgy hogy a kő belefúródott homlokába, s az arcával a földre bukott. Így győzte le Dávid a filiszteust parittyával és kővel, s miután leverte, meg is ölte a filiszteust. Mivel ugyanis kard nem volt Dávid kezében, odaszaladt, megállt a filiszteus felett, megfogta kardját, kirántotta hüvelyéből, s megölte őt és levágta fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy hősük meghalt, megfutamodtak.
Mk 3,1-6 - Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: „Állj középre.” Aztán megkérdezte tőlük: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.
/:Mi dolgunk lehet hitünkkel, ha eszünk a helyén!? Mert fontos az, hogy eszünket bírja hitünk! Másképpen úgy mondanák: „ha Isten velünk, ki ellenünk”!? De mennyire sajátom e tudás a hitben? Mert nem tudok hegyeket elmozdítani sem! Ahogy Dávid, úgy Jézus sem gondol félelemre, legyen az bármi földi erő - filiszteus, vagy farizeus, Isten erejének ellenében. Van ilyen erős hitem? Mi is a hit? Bátorság, szemfényvesztés, hivalkodás, földi hatalmasságok ellenszere? Nem. Mert a hatalomvágy, a gőg, a felfuvalkodottság, az önmagáért való erőlködés nem Istentől való. Isten dicsőségére lenni, szolgálni Istent, alázattal oda tenni magamat, áldozni akaratának cselekvőképességemet, alávetni akaratomat Isten akaratának, amikor nem én cselekszem, mégis cselekvővé válok – nem az ész, hanem a lélek indíttatásából, valami ilyesmi a hit, melyért imádságban kell megérlelni az erőt, a puszta csendes magányában, négyszemközt Teremtőmmel. A Gazdámmal, aki úgy szeret engem, ahogy csak szeretni lehet embert – „Konkrétan, nem csak érzelmileg. Cselekvően.”(*), „Nem lenni létemben magában, de lenni a Teremtő akaratában! Mégsem álmodom, csupán ráhagyatkozom. Ki elbírja a mában már a holnapot, mire magam, kevés vagyok. S hogy elbírjam azt a kárhozatot, mire embert gőgje felhatalmazott. - Azért is tudjak kérni bocsánatot” (Hitem c. versemből). Isten nevével, mire áldásodat kérem, szentelj meg, hogy szent lehessek! Ámen:/
* Erdő Péter bíboros előadásából, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének jubileumi konferenciáján; Esztergom, 2009. szeptember 4.
