Ismerni, ahogy ismert vagyok
Jer 1,4-5.17-19 - Így hangzott az Úr igéje hozzám: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára.” Te azért övezd fel derekadat, kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit én parancsolok neked! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg előttük! Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged, vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyai és fejedelmei előtt, papjai és a föld népe előtt. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, - mondja az Úr, - hogy megmentselek téged.”
1Kor 12,31 - 13,13 - Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Emellett még egy mindennél kiválóbb utat is mutatok nektek. Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedhessem: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.
Lk 4,21-30 - Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: „Nem József fia ez?” Ő ezt felelte nekik: „Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: ”Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán” [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
/:„Ma teljesedett be ez az írás”. Az írástudók, akik a maguk dicsőségét keresték Jézus szavaiban, megörültek a szavaknak, de közben felmerült bennük, hogy Jézus hogyan is szerezhetne nekik dicsőséget, mikor Ő csak az ács fia, aki nem tanult, nemes ember. De hallottak csodatetteiről, ezért azt várják, hogy azokat az ő társaságukban is tegye meg, amiből ők tudnak valamit a maguk javára kamatoztatni. Jézus példáival kifejezi, hogy megveti a szándékukat, nem engedelmeskedik az írástudóknak, amiért azok haragra gerjednek. És lám, mint az olajfák hegyén: vesztét kívánják. „Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.” Mintha Jeremiás esetében a megszólaló Urat hallanánk: „én veled vagyok, … hogy megmentselek téged”! Igen bizonyosságot kaphatunk, „kinek füle van, hallja meg”. Jézus az, aki az Atyának kedves, ha nem hittétek, hát most már higgyétek el! De nem értheti Istent, aki gőgjével van elfoglalva, aki uraskodik, mert abból csupán a szeretet hiányzik. Már pedig, mint tudjuk, Isten a szeretet, aki már fogantatás előtt ismeri övéit, aki még születésünk előtt megszentelt a szeretetével! Ezt a kegyelmi állapotot elfogadni: jelenti a hitet, az alázatot. Mely képessé tesz arra, hogy már itt, Istenből ízelítőt kapjak, megértsem, hogy mit jelent szeretni, szeretve lenni. A keresztény ember folyamatosan élmény dús állapotban élheti életét, ha ráérez erre a csodára. Barsi Balázs oly csodálatosan elmélkedik erről, mai elmélkedésében: „Az ember, aki hisz és remél, s a keresztségben Isten gyermeke lett, az a hitben tükör által, homályosan látja az Isten misztériumát, reményével belekapaszkodik Istenbe, bár evilág korlátait át nem lépheti, szeretete azonban képes a bűnös önzéstől megtisztulva krisztusi méretekre tágulni, Szentlelket árasztó szeretetté alakulni. Ezért minden karizmát végtelenül felülmúl a szeretet ajándéka. A karizmák Istentől mások javára kapott rendkívüli képességek, a szeretet viszont részesedés Isten legbenső életéből. … Azért lehet állítani, hogy a szeretet el nem múlik soha, mert Isten, aki maga a szeretet, örökkévaló. Akár Jeremiás meghívásának eseményét nézzük a mai Olvasmányban, akár Jézus fellépését az Evangéliumban, ezzel a valósággal, a szívünkbe adott isteni szeretettel kell összefüggésbe hoznunk. Egyetlen leckét kell megtanulnunk életünk folyamán: szeretni, úgy, mint Jézus. Erre szól hivatásunk, erre kaptuk a Szentlelket.”
El kell hinnem magamról, hogy képessé lehetek arra, hogy úgy szeressek, mint Jézus, még, ha a világ ennek ellenkezőjéről is próbál meggyőzni, mert nem képes önzés nélkül beszélni a szeretetről!
Áldj meg Isten, Jézus Krisztus szeretetébe öltöztess engem, hogy soha ne múljon bennem a szeretve levés édes öröme, és, hogy ebből a szeretetből táplálkozzon mások javára élni akarásom. Ámen:/
