Jézus tanítványának lenni
1Pét 5,1-4 - A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem - mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: - legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak példaképei. S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.
Mt 16,13-19 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.”
/:„Ti kinek tartotok engem?” Nekem feszül a kérdés Uram. Mert Te ma, Egyházadban is felteszed ezt a kérdést, és várad rá válaszunkat. A választ várjuk, hogy papjaink mondják ki. Nevünkben, helyettünk? Akkor Péter, a Szentlélek erejében eltelve úgy mondta ki a hitéből fakadó bizonyosságot, hogy abban az apostolok karának szózata hallatszott, egyként képviseleti bizonyosságként szólt. Egyházközösségeink ma mennyire képesek, mennyire vannak a kegyelem erejében eltelve, hogy mindannyiunk helyet szólalhasson a bizonyosság a lelkipásztorunk szájából? Mennyire ismer Ő engem? Mennyire ismerem a közösséget, és mennyire egységes a mi hitünk Istenben, és Szent Fiában, Krisztusban? De onnan is nézhetem a mai olvasmányokat, hogy én, aki Krisztus Egyházának tagjának tekintem magam, mennyire látom Péter utódjában, a pápában Jézus Krisztus utódját, nem is csalhatatlanságát, hanem Őt, aki a Szentlélek erejében eltelve adja meg a választ Jézus kérdésére, aki kérdésében választ vár mindannyiunktól, úgy teológiailag, mint társadalmilag, erkölcsi, morális, kulturális, vallási, eszkatológiai értelemben is! A pápa, amikor e válaszokat kimondja, akkor a Szentlélek erejével engem akar vezetni, irányítani, tanítani, segít, hogy üdvösségemre segítsen. Hiszem, hogy szavaiban a Szentlélek árad rám, hogy több annál, mint egy fehérruhás öregember?
Mert Te Jézus a megváltóm vagy, aki egy lettél közülünk, emberek közül, de az az egy, aki Isten méltóságával egy emberként! Aki mindent „elárulsz”, tudomásomra adsz Istenről, hogy ami teljes emberi létemből hiányzik Isten nélkül, azt a hiányt betölthessem szabad akaratomból, ha és mert szenvedem hiányát. De Te Jézus vagy az a barátom, aki felismerteted velem, hogy különbség van jó és rossz, szeretet és szeretet hiány között, és egyáltalán a szeretetnek meg nem másítható, le nem degradálható, el nem értékteleníthető értelme van! Mely érték Isten nélkül érthetetlen, mert e fogalom nem emberi fogalom, hanem azon túl, a tapasztalaton túli, transzcendens az értékállóságának a garanciája. Amit Pál így fejez ki a Gal 5,18-ban: „Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek”. Uram, ha mind ezt töredékes, emberi ésszel felfogni, érteni bírok már, akkor még add meg, hogy élni is képes legyek vele, hogy életem dicséretedre, és mindannyiunk üdvösségére lehessen. Ámen
Vágyom rá, hogy közös böjtös imádságban erősödjön meg közösségünk hite, és bizonyossága, hogy egyként mondhassuk ki hitvallásunkat, mely egyben kitárulkozás is lenne a kegyelem befogadására. Mi Atyánk, ...:/
