Elgondolkodom természetemen …
2Kir 5,1-15a - Námán, Szíria királyának hadvezére, nagy és tekintélyes ember volt ura előtt, mert általa adott az Úr győzelmet Szíriának. Vitéz és gazdag ember volt, de poklos. Egyszer azonban portyázni mentek a szíriaiak, s foglyul ejtettek Izrael földjéről egy kislányt. Ez Námán feleségének szolgálatába jutott és azt mondta asszonyának: „Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van.” Námán erre bement urához s elbeszélte neki: „Így s így szólt az az Izrael földjéről való lány.” Azt mondta erre neki Szíria királya: „Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának.” Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát, elvitte a levelet Izrael királyának. Ezek a szavak voltak benne: „Ha e levelet megkapod, tudd, hogy hozzád küldtem szolgámat, Námánt, hogy meggyógyítsd poklosságából.” Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: „Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.” Amikor ezt Elizeus, az Isten embere meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael királya megszaggatta ruháját, elküldött hozzá ezzel az üzenettel: „Miért szaggattad meg ruháidat? Jöjjön hozzám, s tudja meg, hogy van próféta Izraelben.” Odament tehát Námán, lovaival és szekereivel együtt, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: „Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz.” Megharagudott erre Námán, elment, és ezt mondta: „Azt hittem, hogy ki fog jönni hozzám, megáll, segítségül hívja az Úrnak, Istenének nevét, megérinti kezével a poklosság helyét s meggyógyít. Hát nem jobbak-e az Abána és a Fárfár, Damaszkusz folyói, Izrael valamennyi vizénél arra, hogy bennük megfürödjem és megtisztuljak?” Amikor azonban megfordult s bosszankodva elment, eléje járultak szolgái s így szóltak hozzá: „Apám, ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizonyára meg kellett volna tenned. Mennyivel inkább, hogy most csak azt mondta neked: ”Fürödj meg és megtisztulsz.”” Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: „Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.”
Lk 4,24-30 - Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán” [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.
/:Ha gőg, a felfuvalkodottság, a kivagyiságom nem állna utamba, mire jutnék? Mint Námán, talán megtisztulnék? Mert Isten sosem kér nagy dolgokat tőlem, csak magamat tartom nagyra, ahhoz, hogy magamra vegyem kérését!
Igen, már úgy is voltam, hogy túl közelről ismertem Jézust, ahogy a zsidók is, és túl sokra tartottam magam, ahhoz, hogy olyannak ismerjem, mint aki. Inkább tartottam annak, akinek én akartam Őt látni: önzésem, rátartiságom, beképzeltségem, vagy többre formáltam magamnak jogot?
A testvérnél mért lennék én több, a bűnösnél mért lennék én kevésbé olyan, a barátnál mért lennék én barátabb? „Ki első akar lenni köztetek …”! Én már hallottam Jézust, nekem már kinyilatkoztatta magát, és Isten igazságosságát. Azt a szeretetet, mely mindenkit egyformán szeret, önzés és előítélet, ill. minden megkülönböztetés nélkül.
Én nem tudok így szeretni, én személyválogató vagyok, és magamat is a másiknál többre tartom. De szeretnék Jézusra hasonlítani, szeretnék Istenülni, emberi nyomorúságomból felemelkedni – nem magam erejéből, mert az, már tudom, képtelenség, de Isten bennem működő kegyelme által, ami tudom, hogy lehetséges. Úgy szeretni, bárkit, önmagáért, ahogy Jézus tanítja, példájával! A felebarátot, mint önmagamat! Isten szeretetének átadva magamat, magamnak magamból semmit meg nem tartva! Mert nélküle amúgy is semmi vagyok! Atyám, Te bírd képességeimet! Ámen:/
