A valóság az enyém, de a lehetőségem Istennél
Jer 7,23-28 - hanem ezt a parancsot adtam nekik: Hallgassatok szavamra, akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek! Járjatok mindig azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen! De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem gonosz szívük megátalkodottságában annak tanácsai szerint jártak; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat. Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, mind a mai napig küldtem hozzátok valamennyi szolgámat, a prófétákat; nap mint nap, idejekorán küldtem. De nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, és még gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik. Ha elmondod nekik mindezeket az igéket, nem fognak rád hallgatni; ha szólítod őket, nem fognak válaszolni neked. Azért mondd nekik: Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Úrnak, az ő Istenének szavára, és nem fogadta meg az intelmet. Elveszett a hűség, eltűnt a szájukból.
Lk 11,14-23 - Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt, a nép pedig elcsodálkozott. De közülük néhányan így szóltak: „Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.
/:Jeremiás szájából ezek a szavak nem intelmek, hanem ítélet: „Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Úrnak, az ő Istenének szavára, és nem fogadta meg az intelmet. Elveszett a hűség, eltűnt a szájukból.” De nem Jeremiás, vagy az Isten ítélete, hanem az, amelyet e nép maga tettei által vont önmagára! De bölcs az a nép, mely hallgat Isten szavára! Hiszen csak az számíthat Isten oltalmára. Nagy baj van nemzetemmel, de, ami látszik, hogy Isten még mindig türelmes, kivár, még nem pusztítja el! Már kétezer éve annak, hogy Jézus Isten kegyelmével űzte ki az ördögöt. Ez bizonyos? Igen, ez az! Ki kételkedik benne? És miért van rá oka? De, hát, ha így van, akkor elérkezett hozzánk „az Isten országa”! Ember! Isten az, ki erősebb a gonosznál, önmagát áldozta oda minden bűnért, mi a világban gonoszság! Amit elkövettem, és el fogok követni, mert gyenge, gyarló, rosszra hajló vagyok! Nem Te, nem ő, nem mi; mindig az én. Miért nem veszem komolyan magam, és a magam jogait és kötelességeit, valamint lehetőségeimet? Esélyt sem adok a magam és utódaim számára, hogy összegyűjteni legyünk képesek? Hogy Isten igazságát próbára tegyük? Még kétezer év távlatában sem tudom azt mondani, hogy kipróbáltuk, és működik, vagy …? Az ember, aki a maga önző, kicsinyes, aznapi érdekeiért besétál a gonosz csapdájába és feláldozza jövőjét! Micsoda nevetséges, primitív visszautasítása a lehetőségének! Kisstílű, szűklátókörű, önleminősítő szereptévesztés! Földrengések, cunamik, tájfunok, természeti katasztrófák sora figyelmeztet, de én megmenekülök! Biztos? Ki éli túl a halálát? Bizony meg kell halni, hogy kiderüljön az igazság. De ahogy élek, az sorsdöntő arra, hogy mi lesz utána, hogy mi fog kiderülni! Mennyien félnek a haláltól, miközben a halálba menekülnek; mit érdekel mi lesz az után – mondják. Az ember elveszti Istenét – mert hátat fordít neki, mert nem veszi magára a szavait, intelmeit, üzeneteit, mert felrúgja Vele a szövetséget; és mi marad az után? Az űr, a nihil, a semmi, az ideig-óráig tartó élvezet, és végül egy jajkiáltás! De mégis az élvezetre voksolunk! Hol a bölcsessége az embernek, az Isten mivolta, a méltósága? Uram, isteni bölcsességedből adj nekem, és mindnyájunknak, hogy döntéseinkkel tudjunk valaki mellett, és ne valami ellen dönteni! Mindennapi döntéseinkben ugyan úgy, mint sorsdöntő, nemzetet formáló, sorsfordító lehetőségeink idején is. Igen Uram, hiszem és erről a hitemről akarok tanúságot tenni életem minden pillanatában, hogy szavaid áldást osztanak, ha engedelmességre törekszem irántad, mert Te vagy egyedül, még önmagam ellenére is, aki önmagamért szeretsz, önzetlenül. Ámen:/
