Megszenvedni a szeretetet
Iz 49,8-15 - Így szól az Úr: „A kegyelem idején meghallgatlak téged, és a szabadulás napján megsegítelek; megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek, hogy helyreállítsd az országot, és kioszd az elpusztított örökséget; hogy azt mondd a foglyoknak: „Jöjjetek ki!”, és azoknak, akik sötétségben vannak: „Lépjetek a napvilágra!” Az utak mellett legelnek majd, és minden kopár dombon lesz legelőjük. Nem éheznek és nem szomjaznak, nem sújtja őket forróság és nap, mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket, és vizek forrásához irányítja őket. Minden hegyemet úttá teszem, és ösvényeim kiemelkednek. Íme, ezek messziről jönnek, és íme, azok északról meg nyugatról, mások pedig Színím földjéről.” Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld, ujjongásban törjetek ki, hegyek! Mert megvigasztalja népét az Úr, és szegényein megkönyörül. Azt mondta Sion: „Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.” Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!
Jn 5,17-30 - Jézus azt felelte nekik: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.” Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel. Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte. Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
/:Jézus teljesen kiadja magát. János elbeszélésében olvashatjuk, hogy Jézus mennyire engedelmes tudott lenni emberi mivoltában, amivel kiérdemelte az Istentől az Atyával való azonosulást! Mert Isten bármit megtehet – ami szeretet -, de az ember személyes szabadságát még Jézus esetében sem korlátozná, ha arra Jézus nem tesz vállalást, engedelmességi fogadalmat, alázatában nem engedi át magát az Atyának. Fiúi feladatára teremtette Isten Jézust, de Jézusnak volt ideje rá, hogy eldöntse, vállalja-e. De azért született családba, mert küldetéséhez szüksége volt azokra, akik felvezették, előkészítették küldetésére; kellettek elsősorban Szent Anyja, másodsorban Szent József. Minden gyermek, ki isteni életre van teremtve, családba születik. A szülők hite kell ahhoz, hogy az Istentől kapott küldetésre a gyermeket felvezessék, előkészítsék. Hivatásuk és hitvallásuk kell ahhoz, hogy a gyermek felismerje azt az örökséget, melyre meghívta az Isten. Az apának kell megmutatni mindent abból, amit a Fiú tett, de nem ítélve, azt a Fiúra bízva! Az apának hallgatni kell a Fiú igéjére, és meghallani, megismerni az Atyát, hogy fiát is hallóvá és a Fiút tisztelővé tegye, így képessé váljon az Atya tiszteletére és szeretetére. E feladat teljesítésében az apa az örök élet ajándékával ajándékozza meg gyermekét, miközben maga is eljut erre az örökségbe. De Isten, minden gyermek szülői gondját magára vette, apja, vagy anyja, ha meg is feledkezik feladatáról, küldetéséről, Ő helyt áll akkor is, felette áll minden emberi gyengeségnek, melyben minden gyermek tudatában lehet, és melyben mindannyian bátran bízhatunk! Mert kinövünk a gyermeki korból, mikor már cselekedeteink a sajátunk, annak felelőssége is, amelyekről megítéltetik, hogy jók, vagy rosszak voltak-e! Befogadtatnak-e, vagy elítéltetnek-e! A Fiú kezében vagyok, kinek minden hatalmat megadott Isten, aki kezében tartja az igazságot, amely igazság Szent, és sérthetetlen a Fiú Isten kezében, ki majd ítéletet tart, és ki az Igazság rendje szerint veszi ki minden egyes ember ítéletét. De a Fiú sem olyan, ki kevésbé szeret, mint az Atya, ítéletemkor is egyedül az Ő kegyelmére bízhatom magam, mely azon a napon megsegít, és megőriz. Ezért életemet, és a rám bízottak életét a szeretet, a kegyelem bizalmába kell helyeznem, ennek hitében, tiszteletében, alázatában kell leélnem, és éltetnem, rövidebben szólva: e hitben kell növelnem a létezésünket!
E hitemről akarok tanúságot tenni, segíts, Jézus Krisztus, hogy senkit félre ne vezessek, hogy a Veled való közösségről bírjak tanúságot tenni, még szenvedések árán is, mely nélkül nincs szeretet, ahogy tanítja Pio atya is. Ámen:/
