Ki hittel remél, az szeretetre is képes!
Jer 11,18-20 - Az Úr tudatta velem, és megtudtam. Akkor megmutattad nekem tetteiket. Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: „Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé!” Seregek Ura, igazságos bíró, vesék és szívek vizsgálója, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!
Jn 7,40-53 - Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: „Ez valóban a próféta!” Mások így szóltak: „Ez a Krisztus!” Némelyek pedig megjegyezték: „Csak nem Galileából jön a Krisztus? Nem ezt mondta az Írás: „Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus [2 Sám 7,12-16; Mik 5,1], ahonnan Dávid származott?”” És a sokaságban szakadás támadt miatta. Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. A szolgák elmentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: „Miért nem hoztátok el?” A szolgák azt felelték: „Soha ember így nem beszélt!” Erre a farizeusok megkérdezték őket: „Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.” Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, azt mondta nekik: „Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?” Azok azt felelték neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!” Azután mindannyian hazamentek.
/:Bennem is él kétely, bizonytalanság, hitetlenség, azzal kapcsolatosan, hogy ki a Jézus Krisztus? Kitől várok, kérek, vagy kire hallgatok, hogy választ találjak e kérdésre? Kétezer év távlatában, a történelem ismeretében, életem tapasztalata alapján, keresztségem – felkent vagyok – erejében felmerül még kétség Jézus tisztaságát, és küldetését illetően? Aki meghalt, tisztasága ellenére, a legelítéltebbnek tartott bűnösként? Azért, hogy minden embert, az egész emberiséget megváltsa Ádám bűnének örökségétől, minden bűn visszavonhatatlan ítéletétől? Hogy nekem, ki bűnös ember vagyok, ki képtelen vagyok krisztusi életet élni, mégis lehet bátorságom oda állni Isten elé, és kérni, hogy irgalmát ne vonja meg tőlem, mert vágyom az örök életre, Isten országának közösségére? Hogy egyáltalán, az én számomra is van mód arra, hogy a „bocsáss meg nekem”, a „könyörülj rajtam” reményt adjon? Minden elkövetett, de megbánt cselekedetem után még felállhatok, és egyenes gerinccel mondhatom, hogy elrontottam, és bánom? Nincs megállás a büntetésnél, a szenvedésnél, van irgalom, van kegyelem! Remény a reménytelenségben, hit a hitetlenségemben! Nem kell feladnom, nem szabad feladnom, nem lehet feladnom, mert Isten megbocsátani kész nekem, kit eltoltam magamtól, ki visszautasítottam, ki megcsaltam, ki becsaptam, ki jobban bíztam magamban, ki jobban hallgattam magamra, mint Rá! Isten az, aki minden ítéletemet, önbíráskodásomat, tévedésemet, rossz döntésemet jóvá tud tenni, ki tud igazítani! És Jézus Krisztus az, aki minderre megtanít, aki mindennek igazságáról bizonyosságot ad! Csodálatos, hogy mit az ember a történelemben már múltnak, megtörténtnek kénytelen elkönyvelni, mire azt mondja, hogy már nem lehet visszacsinálni sajnos, minek következményeként bűnhődni kénytelen, van az Isten, ki azt az utókor számára, visszájára fordítja, kiigazítja! Micsoda pazarló szeretet, mi ellen vétek lépten-nyomon. De, hogy felismerem mind ezt, már legalább szándékkal nem teszek ellene! Köszönöm Isten, hogy Isten ismeretemhez hitet adsz, melyből reményem táplálkozik, hogy szeretsz, és még én is képes lehetek szeretni! Áldalak, dicsérlek és magasztallak jóságodért! Ámen:/
