Felelősség a szeretetben
Dán 3,14-20.91-92.95 - Azt mondta ekkor Nebukadnezár nekik: „Igaz-e, Sidrák, Misák és Abdenágó, hogy nem tisztelitek isteneimet és nem imádjátok az aranyszobrot, amit állíttattam? Nos tehát vagy készen vagytok arra, hogy mihelyt meghalljátok a harsona, a fuvola, a citera, a lant, a hárfa, a koboz és a többi hangszer szavát, leborultok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem, vagy pedig, ha nem imádjátok, tüstént az égő tüzes kemencébe vettetlek titeket; és ki az az isten, aki kezemből megszabadíthatna titeket?” Így felelt erre Sidrák, Misák és Abdenágó Nebukadnezár királynak: „Nem szükséges, hogy feleljünk erre neked, mert íme, a mi Istenünk, akit tisztelünk, ki tud ragadni minket az égő tüzes kemencéből és ki tud szabadítani minket, ó király, a kezedből. De ha ezt nem akarná is, tudd meg, király, hogy isteneidet akkor sem tiszteljük, és az aranyszobrot, amit állíttattál, nem imádjuk.” Erre Nebukadnezár eltelt haraggal, és arcának színe elváltozott Sidrák, Misák és Abdenágó miatt, és megparancsolta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogy befűteni szokták. Megparancsolta továbbá serege legerősebb férfiainak, hogy kötözzék meg Sidrák, Misák és Abdenágó lábát, és vessék őket az égő tüzes kemencébe.
Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt főembereihez: „Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tűzbe?” Ezt felelték a királynak: „Egész biztos, ó király!” Erre így folytatta: „Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül.” Nebukadnezár ekkor így szólt: „Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak.
Jn 8,31-42 - Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Azok azt felelték neki: „Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy „szabadok lesztek”?” Jézus így szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga. De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek. Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.” Azt felelték neki: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus azt mondta nekik: „Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek. De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette. Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek.” Erre azt mondták neki: „Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten!” Jézus így szólt hozzájuk: „Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
/:Három fontos szó Jézus tanításában: megmaradni, megismerni, szabaddá lenni Krisztus igazságában! Hol a határvonal az én igazságom és Krisztus igazsága között? Kell legyen határnak a kettő között? Nem, bizonyos vagyok benne, hogy az a jó, ha a kettő egyezik, de mégis, egyezhet? Feltétele ennek: a keresésének a vágya, hogy éljen bennem, a keresés alázata, és, hogy engedjem, hogy betöltsön Isten igazsága. Meg kell ismernem az igazságot, melyet Jézus ad szavai és tettei által, sőt szenvedése, halála és feltámadása által! Amit megismerhetek, azt elsajátítani, azzal a bizonyossággal, hogy ha nem is értem, magaménak tudjam, ehhez kell az alázat. Ez az az út, amelyen szabaddá válhatok, amikor nem kényszer, és nem teher, hogy ragaszkodom Krisztus igazságához, hanem azonosulás, egyezés, az igazodás békessége, mely bennem lesz általa. „Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” [Jn 16,33] Bizalom szó jut eszembe e szavak kapcsán, hogy érteni Jézus szavát, és merni e szavakra ráhagyatkozni, amelyek nem olyan felelőtlen szavak, mint amiket a mai ember elkottyant, kiköp a száján, mert sajnos arra sem vesszük a fáradtságot, hogy meggondoltan beszéljünk. Ami éppen jólesik, azt mondjuk, máskor ami éppen jól esik azt tesszük, és szavaink, tetteink között nincs összhang, nincs ritmus, kapcsolat, felelősség, mely felelősséggel tartozunk magunknak, a másiknak, és mindenek előtt Istennek, mert egész életem az Ő szemeláttára pereg, mellyel vonom magamra az ítéletet. Mi lenne, ha Jézus is csak fecsegett volna, következmények, összefüggések, értünk való, és Istennek hűséges felelősség nélkül. Hivatásom Krisztus hivatásában kell, hogy gyökeresedjen: nekem Rá kell hasonlítanom, hozzá kell mérnem magam, a felelősségtudatban, a tisztaságban, a hűségben, a kitartásban, a tudatos szeretetben. Mit ér az én hitem, mit ér az, amikor azt mondom, hogy Áldott legyen Isten!? Uram, add, hogy imádattal, félelemmel, de alázatos szeretettel tudjam áldani mindenkor a nevedet! Kit ismerni, és kihez egyre közelebb akarok jutni. Ámen:/
