Megtagadni önmagamat szeretetből
ApCsel 4,23-31 - Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: „Urunk, te vagy az, aki alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van [Zsolt 146,6; Kiv 20,11], aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad: „Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek? A föld királyai felkeltek, egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen” [Zsolt 2,1-2]. Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.” Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
Jn 3,1-8 - Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik főembere. Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?” Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami a testből született, az test, és ami a lélekből született, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.”
/:Sokszor van olyan érzésem, hogy imáink együgyűek, önzők, és árulkodóak Istenismeretünk hiányáról. Mert magunk ellen akarjuk bíztatni, a helyett, hogy magunkra kérnénk erejét, megerősítő kegyelmét, nekünk kell a kegyelem pajzsként a rossz ellen, és nem a rosszat kell megváltoztatnia, elhárítania Istennek, hogy bennünket megóvjon a szenvedéstől! Ahogy volt ez Jézus szenvedése idején is, amikor Isten nem a szenvedéstől váltotta meg Jézust, hanem a szenvedésében váltotta meg a világot! Ez velünk is Isten szándéka, hogy szenvedéseink elfogadása által részt vállaljunk Krisztus megváltó szeretetéből, megérteni és megélni az üdvösség szerző örömöt, amit meg kell, hogy előzzön a szenvedésem! Önmagam ellenére nincs megváltásom, velem együtt végzi el, hajtja végre Isten az akaratát! Örömmel, alázattal, szeretettel elfogadni Isten szándékát! Ahogy az őskeresztények is tették ezt a fenti példában. Bizony, ez a tudatosság kell a hitben, hogy a kegyelmet magamban működésbe hozzam, hogy ne ágáljak, ne tiltakozzak ellene. Mert csak úgy képes szétáradni bennem, betölteni a kegyelem, ha én készen állok a befogadására. Nyitottnak lenni, készségesnek lenni Istenre, aki itt áll az ajtómban és zörget!
Nikodémusnak az újjá születés kapcsán, erről beszél Jézus. Amikor nem csak eszemmel értem meg, hogy hogyan kellene Istenhez viszonyulnom, hanem képessé is leszek arra, hogy megváltozzak, hogy merjem feladni kényelmemet; amikor elég bátorrá leszek arra, hogy szembe menjek önmagammal, egzisztenciámmal, és tradícióimmal Krisztusért! A testi ember feláldozása a lelki emberért! Ez az az eset, amikor ráébredek arra, hogy ez az élet van az örök életért, a halál utáni létezésemért.
„Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek.” [Róm 6,13] Amikor „élek, de már nem én” [Gal 2,20], az önmegtagadás művészete, amiről másutt Jézus így beszél: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. [Mk 8,35] Az újjászületésem az önmagamért való harc, ami Isten kegyelme, de irgalma nélkül hiábavaló! Igen, el kell fogadnom, hogy létem teljes függőség Istentől, aki azonban mind ezt szeretetben valósítja meg, a szabadságom sértetlensége mellett! Nos, ez az amit, és amiért, én sem lehetek képes szeretet nélkül megtenni!
Uram Isten, ezért kérem magamra, a Szentlélek bölcsességét, erejét és hitét, hogy szándékom terveddel egyesüljön bennem. Ámen:/
