Természetességgel élni a fényben
ApCsel 5,17-26 - Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak - vagyis a szaddúceusok pártja -, elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: „Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.” Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: „A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.” E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: „Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.” Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Jn 3,16-21 - Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.
/:Mire figyeljek? Az ítéletre, vagy az üdvösségre? Az ítélet elrettentsen, hogy üdvözülhessek! Talán ez a helyes János által megfogalmazott tanításban. Ez a világ hevenyészett, rendetlen, szétesett tudatosságából kifosztottá lett. Ebbe az árvaságába avatkozik bele a szerető Isten, mikor Fiát kínálja fel nekünk, az Embernek tálcán. Azt mondja Isten: bemutatom számotokra, hogy én hogy értem e világban az Ember értékét, és, hogy értelmezem mind azt, mit jónak, szépnek, és szerethetőnek tartok. Az Istenből való ember prototípusát állítja a középpontba, Jézust, aki megvilágosítja azt, hogy az Ember számára csak úgy értelmes a jelenléte, ha az Isten igazságában fogalmazódik meg, aki szakrális, a világot felülmúló távlatokat kínál az Ember számára! A világosságot és a sötétséget, az igazságot és a gonoszságot egyértelműsíti. Tehát, mind a kettő jelenlétét természetesnek tekinti Isten, felismerhetőnek mutatja be az Ember számára, pont azért, hogy a gonoszságra tudjak nemet mondani, és az igazságra igent. A tudatos, életre való embertípust rajzolja meg Isten Jézus által, akit követendőnek tart. A szeretve levést és a szeretni vágyást értelmezi Isten Jézus egész jelenléte, és tanítása által.
A gonoszság nem igényel tudatosságot a személytől, hiszen abban a helyzetben az Ember átengedi a döntés jogát a gonosznak, aki örömmel tereli áldozatát el, az örök élet esélyétől. Ugyan is a hit magamra vétele már egy döntés, mely döntéseim sorozatát követeli meg tőlem. „Aki nem hisz, az már ítélet alá esett”! A hit elvetése könnyelműség, léhaság, mert egyszerűbb úgy, ami kényelmes. A szeretet nem kényelmesség, hanem praktikusság. Hasznossá válni a világ számára ugyanis, azt jelenti, hogy magamat odaadom, hogy általam jobbá legyen a másik és a világ is. Amit Jézus úgy fejez ki, hogy elveszíteni életemet, hogy megnyerjem azt. Díjazottá lenni, ami Isten szókészletében, az igazság szeretetében azt jelenti, hogy üdvözülni, kegyelmi állapotba kerülni. Mert ennek az állapotnak az elnyerése egyetlen emberen nem múlik, csak Istenen, akinek irgalma, kegyelmi ajándéka az üdvösségem, ha életem az Ő hitében történik. Igen, hiszem, hogy Istennek tetsző, ha Róla minél többet elmélkedünk, így, életünk minél szélesebb látószögében Ráirányítjuk magunk és mások figyelmét is. Hogy együtt és egyként éljük hitünket, és egymást buzdítsuk az igazi szeretet megélésére a gonosz leküzdésében.
Uram, Isten, add, hogy a mai napon minél több percet töltsek el jelenlétedben: úgy éljem meg életem minden percét, hogy Te velem vagy, aki ellátsz tanácsoddal, természetemmé leszel, bírálsz, és megmosolyogsz, helyeselsz és megdicsérsz, de, ha kell bokán rúgsz. Segíts, hogy felismerjelek, és jelenlétedet természetesnek tartsam akkor is, mikor utazom, mikor a boltban vásárolok, mikor gondolataimban elkalandozom, mikor munkámat végzem, feladatokat hajtok végre, vagy mikor bárkivel találkozom. Ámen:/
