Elszánt vagyok, de a sikerhez magamban kevés
ApCsel 6,8-15 - István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: „Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.” Ilymódon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.
Jn 6,22-29 - Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: „Mester, mikor jöttél ide?” Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”
/:Az emberi gyávaság, gőg: aminek nem képes megfelelni, azt támadja, az ellen ellenérveket gyűjt, kampányol ellene, hogy miért nem igaz; végül, ha az sem elég, hát elkeseredettségében megsemmisítésére tör, csak, hogy igaza legyen, nehogy álláspontján kelljen változtatnia, belátni hibáját, bűnét. Pedig, aki akarja az észreveheti a jeleket! Gyarlóság, esendőség, gonoszság!
Jézus pedig pont az ellenkezőjét tanítja, a lehető legtágabb értelmezésben, melyet az élet minden területére érvényesít: ne a pozíciómat, egzisztenciámat, e földi álláspontomat védelmezzem, ne a magam kedvét keressem minden áron, mert annál sokkalta fontosabb dolog az, hogy Isten küldöttjének higgyünk. Állhatatosan, megalkuvás nélkül, fáradtságot nem kímélve magunktól, ha kell utána menni, felkutatni, ha eltűnik szemünk elől. Állandóan a rátalálás reménye kell, hogy éljen bennem, az a kincs, melyet Ő hordoz magában, és melyet nekem akar átadni. De ez a kincs, nem az e világban értelmezett kincs, nem az itteni életemben felhasználható érték! Az üdvösség érték-e számomra? Úgy élem-e életem, hogy annak hozománya legyen az örök életre is? Vágyom Isten a közelségedet, akarom életemet a Te közeledben leélni, úgy, hogy ennek vége csak átmenet legyen a Veled való együttlétbe! De nélküled gyenge, bizonytalan, és folyton tévelygő vagyok. Uram, Veled lehetek csak képes a jót, jól tenni. Kérlek, szoríts magadhoz, hogy folyamatosan érezzem oltalmadat, buzdításodat és irgalmadat! Ámen:/
